Bagós asztronauták

 2014.04.07. 11:30

We_Seven.jpgAmerika első hét asztronautája közül négyen dohányoztak, volt, aki napi egy dobozzal is elszívott. Ez is olvasható Amerika első hét asztronautája által írt "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra. Elsőként a John Dille, a Life magazin szerkesztőjének bevezetőjét közöljük:

"Wally Schirra történetesen a Hetek közül az egyetlen, akinek nem oldalt felnyírt bakafrizurája van. Emellett ő a talán legtermészetesebb és legnyitottabb ember a csapatban. Wally ösztönösen szereti az embereket, őszintén beszél velük. Amíg úgy érzékeli, hogy beszélgetőtársa képes befogadni a hallottakat, szívesen beszél általánosságban az űrrepülés műszaki érdekességeiről és a repülés bonyolult elméleteiről, amik nyilvánvalóan lenyűgözik őt. De bármi is legyen a téma, Schirra mindennél jobban szereti a hallgatóságát megnevettetni. A Mercury-program során az űrhajók útját nyomon követő ausztrál megfigyelőállomáson tett szolgálati útjáról rengeteg történettel tért haza, bizonyítandó az ausztrálok jó humorérzékét. „Odaát az ellenőrzőlistákon egy külön kifejezés van arra, hogy „O.K.”” – magyarázta. „Valószínűleg segít enyhíteni a feszültséget. Ez a kifejezés nem más, mint a „fain” (extra grouse). Amikor először mondták nekem” – folytatta – úgy éreztem, mintha tévedésből rossz helyre kerültem volna. Valaki azt mondta: „Körzet állapota rendben, irányítóközpont fain”. „Mi a jó ég ez a fain?” – kérdeztem. „Ez ugyanolyan, mint az „Ichi-ban” – felelték. „Ja, értem” – mondtam a lehető legjobb japán kiejtésemmel. A hawaii megfigyelőállomásnak is volt egy szép megoldása erre, amit megtapasztaltam, amikor egyszer beszéltem velük. „Itt a hawaii CapCom” – mondta valaki. „Aloha.””

Társaihoz hasonlóan Wally is megalkuvást nem ismerő versenyző. Egy kicsi, kemény gumigyűrűvel jár-kel, amit előbb az egyik kezével, majd a másikkal időnként összenyom, miközben ezzel egyidejűleg befeszíti a karizmait is. „Meg fogsz lepődni” – mondja – „hogy ez az izé mennyire megerősíti az ember szorítását. Az erős kéz pedig jól jön, amikor majd a kabinban a gravitáció ellenében próbálom majd mozgatni az irányítókart.”
Glennhez hasonlóan Schirra-nak is vigyázni kellett az alakjára. „A többiek disznók módjára telezabálhatják magukat” – mondja – „anélkül, hogy ez különösebben meglátszana rajtuk. Nekem azonban vissza kell fogni magamat, különösen az édességek terén. Ha nem sikerül megállni, alig férek bele a szkafanderembe.”

Schirra a Mercury-program kezdetén több mint egy évre abbahagyta a dohányzást. (Amikor bekerültek a programba, a hét asztronauta közül csak Carpenter, Slayton, Shepard és Schirra dohányzott. A felkészülés kezdetén egy időre mind a négyen szakítottak a dohányzással, később azonban ismét visszaszoktak. A cigaretta Slayton esetében szóba sem került, de egy jóféle szivart vacsora után szívesen elfüstöl – számára ez „az élet egyik kis luxusa”. Shepard Redstone-küldetése után nem sokkal a Grand Bahama szigeten már egy cigarettát pöfékelt, amíg a küldetés kiértékelésére várakozott. Carpenter újra napi egy dobozzal szívott, azután, hogy elkezdte segíteni John Glenn felkészülését a küldetésére. Úgy érezte, hogy deréktájon magára szedett egy kicsit, és szerinte a dohányzás segítségével képes megállni, hogy ne egyen túl sokat.) Schirra kevesebb, mint napi egy dobozzal szívott. „Valószínűleg, ismét leteszem” – mondta – „ha kijelölnek a hosszú, tizennyolc földkörüli keringésből álló küldetések valamelyikére. Attól tartok, hogy ha nem hagyom abba teljesen a dohányzást, túl erős lesz a kísértés, hogy rágyújtsak egy szálra.”
Alan Shepardhoz hasonlóan Wally Schirra is a sportkocsik rabja. Shepardnek fehér Corvette-je volt. Röviddel a Mercury-program kezdete után, Schirra egy szupergyors Austin Healy-t vett magának – mégpedig egy citromsárgát.

A csoport legfiatalabb tagja Gordon Cooper. Gordo – ahogy a barátai hívják – az oklahomai Shawnee-ben született, ahol apja, az I. világháborús pilóta körzeti bíróként dolgozott. Gordo barna, rövidre nyírt haja enyhén hullámos. Lassú, oklahomai tájszólással beszél, ami időnként Bob Burns humoristát juttathatja eszünkbe, ugyanakkor szarkasztikus humor is párosul a tájszólással. Cooper, a Légierő őrnagya az egyetlen az asztronauták közül, akinek saját repülőgépe van, vonzó felesége, Trudy pedig az asztronauta feleségek közt egyedül pilóta. Coopernek a repülésen kívül van még egy hobbija, és ezt Colorado hegyei jelentik számára, ahol özvegy anyja egy kis birtokon él Carbondale közelében, ami fiával közös tulajdona. Cooper már kinézett magának egy szomszédos földet. Tavak vannak rajta, és hemzsegnek a pisztrángtól, mivel Cooper – az asztronauták többségéhez hasonlóan – nagyon szeret horgászni. Egyszer épp a Cape Canaverali indítóállások közelében lévő kis tavacskában pecázott, amikor a visszaúton különös hangra lett figyelmes. „Brrr, brrr” – idézte fel. „Biztos voltam benne, hogy az ország legnagyobb kecskebékájával van dolgom.” Asztronauta-társai aztán gyorsan felvilágosították Gordot, hogy alighanem egy kétméteres alligátort hallhatott, ami történetesen épp ugyanazt a tavacskát nézte ki magának. Egy másik alkalommal Cooper és Grissom horgászbotjukkal a tengerparti vízben vártak a kapásra, amikor egy cápát láttak hirtelen elúszni az őket a parttól elválasztó vízben. „Nagyon gyorsan elpucoltunk onnan” – mesélte Cooper később.
A hívogató coloradoi hegyek mellett Cooper tekintete a Holdat fürkészi. „Mivel én vagyok a legfiatalabb” – mondja – „azt hiszem, ebben a programban a többieknél nagyobb eséllyel nézek jópofa kalandok elébe. Ismerek olyan pilótákat, akik ötven éves koruk fölött is repültek. Így még bő húsz év áll előttem. Már javában tervezzük és ellenőrizzük azt az űrhajót és azokat a technikát, amik révén lehetővé válik, hogy nagyon messzire utazzunk. A magam részéről én hosszabb távra tervezek egy holdutazásnál. Szerintem el fogok jutni a Marsra.”

Ők voltak a Hetek. Ők jelentették a nagy kaland alapanyagát – hét, nagyon erősen motivált egyéniség, akik közül mindenki megtalálta a helyét a csapatban, és egytől-egyik eltökéltek voltak arra, hogy a program hasznára váljanak. Mindegyikük személyes büszkeségtől, szakmai meggyőződés és egyéni sajátosságoktól duzzadt, és ez most sincs másképp. Saját módszerekkel tartották magukat formában. Pár mozgalmas kézilabda meccstől eltekintve, amit még kiképzésük elején játszottak, ritkán vettek részt versenysportban. Scott Carpentert órákon át lehet látni, ahogy szünet nélkül cirkuszi artistákat megszégyenítő módon fel-le ugrál a motel mögötti trambulinján. John Glenn a tengerparton fut magában, ezt tette Grissom és Shepard is küldetéseik előtt. Glenn olykor félbeszakította munkáját, hogy a közeli Banana folyón vizisíeljen, ahol kékre-zöldre verte magát a vízbe csapódástól, valahányszor egy nehéz fordulót tökéletesíteni akart.

„Nem gondolnád, hogy egy amatőr ilyen keményen képes fejleszteni a technikáját” – jegyezte meg az egyik délután Glenn egyik barátja, miközben a partról nézte Glennt. „Ezek az emberek átkozottul nagy a versenyszellem, így mindegyikük képes kiüti magát pusztán azért, hogy legyőzze önmagát.”
Mivel az atlétikát és a kondíciójuk szinten tartását maguktól csinálták, a felkészülésnek ezt a területét teljesen az asztronautákra volt bízva. A program elején a NASA központban egyesek azt javasolták, hogy talán egy edzőt kellene az asztronauták mellé rendelni, aki segíti őket, hogy kondiban maradjanak. De az asztronauták orvosa, Dr. William Douglas ezt szükségtelennek tartotta. „Nagy fiúk már” – mondta. „Nagyon motiváltak, és tisztában vannak azzal, milyen fontos jó kondiban lenniük. Mindenki megoldja magának.”
Bill Douglas arra is rájött, hogy az asztronauták kiváló betegek. Mindenki máshoz hasonlóan őket is megfáztak – mondta – de szervezetük nagyon ellenálló volt, és rövid idő alatt lerázták magukról a kórokozókat. Douglas a stressz és a feszültség általános tünetei kémlelte rajtuk, és megpróbálta felkészülésüket úgy szervezni, hogy ne égjenek ki. „Erősek ugyan” – magyarázta – „de nem tökéletesek. Az emberekre jellemző szokásos panaszok többsége náluk is megfigyelhető. És mindannyian különböző emberek.”"

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr795974366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása