Magánéleti zűrök

 2013.02.21. 15:00

Deke_cover.jpgA NASA nem foglalkozott azzal, hogy ki, hányszor lép félre az asztronauták közül. Egészen addig, amíg a munka rovására nem ment a magánélet. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:

"Mialatt a GT-4 legénysége az útjára készülődött, a tudós-asztronauták kiválasztása is a végéhez közeledett. Eredetileg abban bíztam, hogy a Nemzeti Tudományos Akadémia legalább húsz jelöltet javasol majd – tíz geológust és tíz orvost – és közülük választhatunk majd ki három-három embert. A pilótamúlttal nem rendelkező jelölteknek részt kellett venniük a Légierő kiképző programján, enélkül számításba sem jöhettek. Így legalább egy geológus és egy orvos kerülhetne az első Apollo-legénységekbe, ennél többet nem is terveztem.

Hát, a jelölteket válogató bizottság úgy alakította a dolgokat, hogy fizikusok és csillagászok is bekerülhessenek a keretbe. A NASA központja szerint tíz vagy tizenöt jelöltet kellene felvenni. Oké, príma. De akkoriban én összesen legalább tíz jelöltet akartam felvenni szakterületenként, de leginkább hatvanat.
A NASA-hoz több mint ezerháromszáz jelentkező futott be a tudós-asztronauta csoport toborzására megszabott 1964. december 31-i határidőre. Egy előzetes szűrést követően négyszáz nevet tartalmazó listát adtunk át 1965 februárjában a Nemzeti Tudományos Akadémia részére azzal, hogy ezután ők válasszák ki közülük a céljaiknak leginkább megfelelő jelölteket.

Az Akadémiának azonban sehogysem sikerült elegendő jelöltet kiválogatni: összesen tizenhat név érkezett tőlük vissza 1965. áprilisában. Ezt a tizenhat jelöltet aztán az Emberes Űrhajó Központnál szokásos személyes és szakmai interjúknak vetettük alá. Majd az alábbi hat névvel álltunk elő:

Owen K. Garriott, Edward G. Gibson, Duane E. Graveline, Joseph P. Kerwin (őrnagy, Haditengerészet), F. Curtis Michel, Harrison H. „Jack” Schmitt

Kerwin és Graveline fizikus volt, a hat jelölt közül Schmitt volt az egyetlen geológus. A másik három mindegyike valamilyen szakorvosként tevékenykedett.
A Haditengerészet repülőorvosaként Kerwin sugárhajtású gépekre kiképzett pilóta volt. Michel a Légierőnél teljesített korábban szolgálatot. A másik négy társukat augusztus elején az arizonai Williams Légibázison egy repülőiskola várta, és 1966 nyara előtt nem kezdhették meg asztronauta kiképzésüket sem.
Ekkor merült fel az első komoly probléma. Mivel a Nemzeti Tudományos Akadémia felügyelte a kiválasztás kezdeti szakaszát, egyik jelölt hátterének sem jártak alaposan utána. Duane Graveline kiválasztásakor az Emberes Űrhajó Központ Élettani Osztályán dolgozott repülőorvosi minőségben. 1965 tavaszáig a Légierő aktív repülőorvosa volt, és az űrprogrammal kapcsolatban pár érdekes orvosi kísérletet végzett – azt hiszem egy teljes hetet egy víz alatti tartályban töltött, és ez idő alatt egy csövön keresztül lélegzett. Azt akarta megállapítani, hogy megállapítsa a súlytalansághoz leginkább hasonlítható környezet miként hat egy asztronautára. Eredményei jól mutattak a papíron.

Kiderült azonban, hogy Graveline-nak igencsak zűrös volt a magánélete. Nem árulok el ezzel nagy titkot, hiszen nevének nyilvánosságra hozása után nagyjából még egy hónapig cikkeztek róla az újságok: felesége beadta a válókeresetet „kiszámíthatatlan” természete miatt.
Ez természetesen egyike volt azoknak a körülményeknek, amire mindig felhívtam a srácok figyelmét. Már a Mercury-programban nyilvánvalóvá vált, hogy asztronauták számtalan okból – pénz, ivás, nők hajkurászása – kerülhetnek bajba. A pénzügyekre elég szigorú szabályok vonatkoztak. Az orvosi alkalmasság – ha más nem is – arra ösztökélte az embereket, hogy módjával bánjanak az alkohollal. A magánélet viszont már kényesebb kérdés volt.
Őszintén szólva rohadtul nem foglalkoztatott, hogy egy pilóta mivel tölti a szabadidejét, és hogyan jön ki a feleségével. Attól a ponttól kezdve érdekelt a magánélete, ha az kezdett a munka rovására menni – egészen addig nem tőrödtem azzal, hogy ki hányszor lép félre, ha elutazott valahova, ahogy azzal sem, ha ehhez esetleg még csak el sem kellett utaznia.

De egy dolgot a fiúk fejébe kellett vésnem: az űrprogramnak nem hiányoznak a botrányok. Egy zűrös válást követően egy-kettőre ott találhatta magát valaki, ahonnan jött, mielőtt még a NASA-hoz került volna – és nem azért, mert erkölcscsőszök akartunk lenni, ami természetesen lehetetlen vállalkozás, hanem mert elterelte a figyelmet a munkáról.
A pilótákkal eltöltött idő alatt elég pontos kép kialakult bennem arról, hogy ki mennyire kavart a nőkkel. Egyesek igazi mintaférjek voltak, mások meglehetősen ordas módon léptek félre, páran pedig valahol a két csoport között voltak. Ha a kalandok miatt rosszabbul látták el feladataikat, egy pillanatig sem hezitáltam, hogy kifejezzem nemtetszésemet. Graveline volt az első, akinél ezt meg is tettem. Akkoriban egyáltalán nem hiányzott a negatív sajtóvisszhang, és nem tetszett, ami róla megjelent a sajtóban. Olyan gyorsan visszakerült az Élettani Osztályra, hogy még a csoportképre sem került rá. (Graveline pár hónappal később otthagyta a NASA-t, és fenn, Vermontban lett háziorvos.)"

65170_517094048310700_443657339_n.jpgTámogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr295096623

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása