Az első amerikai - Ed White - űrsétáján készült felvételek az űrutazás történetének legismertebb fotói. Gyanús volt, hogy White politikai pályára készül, de nem így történt: két társával együtt ő is meghalt az Apollo-1 tragédiájában. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:
"A földkörüli pályára állást követő első percekben Jim megpróbálta visszamanőverezni a Geminit a Titan felső rakétafokozatához, amit a jobb láthatóság kedvéért még villogó fényekkel is felszereltek.
A Gemini épp csak levált a Titanról, és egy ideig úgy tűnt, hogy Jim képes forogni az űrhajójával, és szemmérték alapján lehet használni a segédhajtóműveket, hogy a Gemini a Titan a közelében maradjon. De a leválást követően nem sokkal aztán a Titan az egyik irányba repült, a Gemini pedig a másikba. Rontott a helyzeten, hogy a Titan legfelső rakétafokozata egyik végéről a másikra bukfencezett. Jim megpróbálta növelni a tolóerőt, és közeledni felé, de csak egyre távolabbra került tőle. (Ez alap a pályaszámításban. Ha valami felé gyorsítunk, és növeljük a sebesséet, magasabb pályára állunk … ahol aztán épp a gyorsítási kísérletet megelőző sebességünkre lassulunk vissza. Ezt nehéz elsajátítani, mivel mindennek ellentmond, amit pilótaként valaha megtanult az ember.) Őszintén szólva, ez nem volt egy alaposan átgondolt manőver, és miután Jim rengeteg üzemanyagot elhasznált minden különösebb hozadék nélkül, Chris Kraft végül azt javasolta, hogy adja fel.
A legénység ezután rögtön elkezdett előkészülni Ed űsétájára, ez azonban jóval tovább tartott, mint azt közülünk bárki is gondolta volna. Amikor aztán valamivel több, mint négy órával a GT-4 startja után Hawaii felé értek, Ed végül kinyitotta az ajtót, és felállt. Egy kamerát illesztett az űrhajó külsejére, majd – biztosítókötéllel és a kézi manőverező egységet szorongatva – kimászott a világűrbe. Amint elhagyta az ajtót, beindította a kézi manőverező egységet, és a Gemini orra előtt lebegett. Pár percig ott keringett, amíg az egységből ki nem fogyott az üzemanyag. Jim arról számolt be, hogy ténylegesen érezte az űrhajót mozogni, valahányszor Ed rántott egyet a biztosítókötélen.
Az űrsétára az Egyesült Államok fölött került sor, de már közel voltak ahhoz a ponthoz, amikor kilépnek az űrhajóval kapcsolatot tartó földi állomás körzetéből, így Gus kezdte mondogatni Jimnek, hogy ideje lenne, ha Ed-et visszatérne a kabinba. Ed próbált is visszajönni, de nehezen haladt előre, mivel a biztosítókötélen tudott csak viszamászni az űrhajóhoz. Végül ismét a kabinban volt, és keményen megszenvedett az ajtóval, mire azt sikerült becsuknia. (Ez volt az űrsétával kapcsolatban a legnagyobb félelmünk, jobban tartottunk az ajtótól, mint attól, hogy a szkafander szivárogni kezd vagy esetleg elszakad a bizosítókötél: mi van, ha nem sikerül becsukni az ajtót? Az a nap elég rosszul végződne.)
Abból, hogy Gus újból és újból megimételte, hogy Ed térjen vissza a kabinba, pár riporter azzal a blődséggel állt elő, hogy nyilván a mélyűrrel szembesülve valami elragadtatás-szerűségbe esett Ed, és emiatt akar odakinn maradni. Valójában a késlekedés igazi oka kommunikációs probléma volt: Gus csak a Gemini-ben ülő Jimmel beszélhetett, közvetlenül nem tudott kapcsolatba lépni Ed-del, akinek biztosítókötelében egy hangvezeték is futott. Ed nem hallhattaGust, és még Jim sem hallott mindent. Nem volt másról szó.
A Gemini-n kívül lebegő Edről készült fényképek a legismertebb űrben készült fotók lettek. Ed kiaknázta a küldetésben rejlő a PR-potenciált: az űrséta alatt „nemzetiszín érzéseiről" beszélt. Kezdtem azt hinni, hogy itt az újabb politikai babérokra hajtó asztronauta.
A küldetés hátralevő részében aztán simán ment minden, csupán apróbb problémák adódtak. Ezek közül a legnagyobb az volt, hogy mitévők legyünk az űrhajóban felhalmozott szeméttel. Jim és Ed jó kondiban érkezett vissza, ezt tapasztalva Chuck Berry emberei azt az engedményt tették, hogy a GT-5 hét napos küldetés helyett lehetne akár nyolcnapos is. Ez volt az első alkalom, hogy valamiben lepipáljuk az oroszokat."
Támogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!
