Shorty Powers volt az asztronauták PR-ese, aki Gagarin repülésének éjszakáján nehezményezte, hogy holmi újságírók zaklatják. Mindössze egy mondatot motyogott félálomban, ami sok újság címlapján köszönt később vissza. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"Mindannyian Cape-en voltunk, és épp Al startjára, illetve a Mercury-Atlas következő, ember nélküli útjára készültünk. Egy riporter az éjszaka kellős közepén érte utol Shorty Powers-t, és miután szembesítette Gagarin repülésének hírével, Shorty, vérbeli PR-es módjára, mindössze csak morgott egyet: „Itt még mindenki alszik.” Ebből aztán rendkívül szórakoztató szalagcímek kerekedtek: OROSZOK AZ ŰRBEN! … AMERIKA ŰRKUTATÓI MÉG ALSZANAK!
Gagarin repülésének napján aztán a Fehér Házban is mozgásba lendült. Április 18-án valami CIA által támogatott lázadó különítmény a kubai Disznó öbölben partra szállt, ahol Castro hadserege részben lelőtte, részben letartóztatta őket. Ez a hét rosszul alakult Kennedy számára. Kereste a lehetőséget, hogy valami új és izgalmas vállalkozásba belevághasson.
A következő héten James Webb, Robert Seamans, Hugh Dryden és egy sor másik NASA-szakember meghallgatáson vett részt az elnök és Johnson jelenlétében: megtárgyalták, egyáltalán van-e lehetőség arra, hogy a világűrben bármiben jobbak legyünk az oroszoknál. A konklúzió az volt, hogy talán a holdutazással megelőzhetjük őket.
Odalenn, Cape-en ekkor még a Hold számunkra elég távolinak tűnt számunkra. Április 25-én sor került a Mercury-Atlas 3 startjára. Ez eredetileg egy szuborbitális repülésnek indult, és küldetés-megszakítás esetén alkalmazandó vészforgatókönyvet akartuk kipróbálni. Azonban két nappal Gagarin útja után, Gilruth és emberei végül úgy döntöttek, hogy inkább földkörüli pályára küldik. Ez az Atlas már az új „vastagbőrű” modellek közül volt. Negyven másodperccel a start után a forgó- illetve a bólintó-manőver kudarcot vallott, így a rakéta rossz pozíciót vett fel. Szögegyenesen haladt felfelé, így a biztonsági tiszt végül felrobbantotta. (A földről nézve úgy tűnt, hogy a tűzlabda elnyeli Gus Grissomot, aki a rakéta útját egy 106-ossal követte. Kiderült, hogy csak a mi nézőpontunkból látszott így a dolog: Gus-szal minden rendben volt.)
Ugyanakkor a menekülőrendszer tökéletesen működött, így a teszt betöltötte eredeti funkcióját. Az Atlas szempontjából azonban az eset további csúszásokat okozott. Mindenesetre első körben a Mercury-Redstone-re koncentráltunk. Elpróbáltuk – szimulációnak mondták – Al küldetését. Természetesen, a NASA húzásának köszönhetően senki nem tudhatta, ki repül majd, így Al-nek, Gus-nak és John-nak egyaránt részt kellett vennie a gyakorlatokon az S-Hangárban felállított szimulátor segítségével.
Al volt a hangulatfelelős, a feszültséget azzal oldotta, hogy José Jimenezzé vedlett át. Ezt a karaktert Bill Dana komikus hívta életre. Dana mindent José, az asztronauta szemszögéből mutatta be. „Jimenez asztronauta, mi lesz az első dolga, amikor földkörüli pályára áll?” „Sokat fogok sírni.” És ehhez hasonlók.
A sajtó megszállta Cape-et is. Az orosz repüléssel kapcsolatban teljes volt a hírzárlat: senki nem tudta, hogy nézett ki a rakétájuk, vagy maga a Vosztok. Az oroszok a Bajkonuri Űrrepülőtér pontos helyével kapcsolatban is hazudtak – maga az indítóállás valójában egy Tjuratam nevű város közelében volt. (Bajkonur egy Tjuratamtól mintegy háromszáz kilométerre lévő helység neve volt. A CIA természetesen pontosan tudta, merre van. Az U-2-es kémrepülők már 1956-ban szemmel tartották, amikor az oroszok még csak építették.) Gagarin volt az egyetlen általunk is ismert kozmonauta, még a Vosztok tervezőinek és építőinek neve is államtitoknak minősült.
Meglehetősen szokatlan volt Amerikának az a döntése, hogy az egész űrprogramot nyíltan csinálja végig. Számunkra legalábbis biztosan szokatlan volt, akik korábban katonai repülők tesztelésével foglalkoztunk: az X-2 repüléséről senki sem tudósított élő adásban. Jó ötlet volt – hacsak nem sül el valami balul."
