John Glenn szerint semmi titokzatos vagy ezoterikus nincs abban, ha valaki asztronauta. Ez is olvasható Amerika első hét asztronautája által írt "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra. A következőkben John Glenn írását közöljük:

"Ha van valami, amit szeretnék, ha egyértelműen kitűnne ebből az általunk írt könyvből, akkor az ez: az űrrepülés – ahogy bármilyen más repülés is – közönséges emberi készségek és műszaki tudás eredménye. Persze, mindkettőből nagyon sok szükségeltetik, de semmi titokzatos vagy ezoterikus nincs ebben. Ahogy úgy általában a nemzetünknek, úgy nekünk is rengeteget kellett tanulnunk, mielőtt sort keríthettünk volna az első emberes űrrepülésekre. A mérnököknek és a technikusoknak a semmiből kellett kifejleszteniük a kapszulát, és ugyanez volt a helyzet a küldetéshez szükséges összes többi rendszer esetében is.
 
Elsőként önmagunkat kellett felkészíteni arra, hogy olyan helyzetekkel is megbirkózzunk, amivel soha azelőtt nem kellett. Vadonatúj berendezéseket használtunk, ilyen volt például a kabin irányítórendszere, vagy az űrhajó útjának nyomon követését lehetővé tévő, egész világot lefedő megfigyelőállomás-hálózat. Két alapvető tényező járult hozzá a Mercury-program sikeréhez – és egyikük sem volt újdonság. Egyrészt hatalmas türelemre és kemény munkára volt szükség. Ebben semmi rendkívüli dolog vagy újdonság nincs: minden felfedezés elengedhetetlen összetevői.

Másrészt a program megálmodói és megvalósítói alapjában véve ugyanolyanok, mint bárki más – leszámítva persze azt, hogy rendelkeznek a szükséges készségekkel, és megkapták a szükséges felkészítést. Ez mindenkire igaz volt, a Mercury-program igazgatóitól kezdve egészen az indítóállás személyzetének legifjabb tagjáig. Tudásuk, temészetesen egyedi, de közülük kerülnek ki a legelkötelezettebb és leglelkiismeretesebb emberek, akikkel valaha találkoztam.

Eddig a pontig talán mindennapi emberek. A lényeg azonban az, hogy ez a tehetség jelen volt, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Nem csak úgy varázsütésre bukkant fel. A nemzet múltja és más szakterületek fejlődése szükségeltetett hozzá: az igazi tehetségek ezekről a szakterületekről érkeztek. Ami az embereket illeti, ez az ország képes arra, hogy olyan messzire utazzunk, és olyan gyorsan, amennyire csak szeretnénk.

Egyes fejlesztések olyanok voltak, mintha csak egy Buck Rogers-szerű könyv lapjai elevenedtek volna meg – ilyen például két űrhajó randevúja a világűr közepén, ami a holdutazás vagy más, távoli bolygók meglátogatása számára készíti elő a terepet. Azok azonban, akik ezeken a küldetéseken részt vesznek majd, legalább annyira eltérnek majd Buck Rogerstől, mint amennyire a Wright-testvérek különböznek Ikarosztól. Akár az eredeti hét Asztronautából áll majd a Marsra induló expedíció legénysége, akár nem, a kiválasztottak leginkább Scott Carpenterhez, Deke Slaytonhoz, Alan Shepardhoz, vagy bármelyikünkhöz fognak hasonlítani: hozzánk hasonló múlttal rendelkeznek majd, és hasonló felkészítésben lesz részük, mint nekünk.

Minket az a megtiszteltetés ért, hogy a program úttörői lehettünk. Segítettünk kijavítani a berendezések gyerekbetegségeinek egy részét,  és kipróbáltuk magunkon azt az oktatási módszertant, amit egészen biztosan ők is használnak majd – persze itt-ott azért lehetnek változások.
Jelentős figyelmet kaptunk, és ez annak tudható be, hogy mi voltunk az elsők, és minket kértek fel az első akadály leküzdésére. Magánéletünkről – mondhatni – elég kimerítően beszámolt a sajtó. Ez elkerülhetetlen volt, és bizonyos mértékig szükséges is, mivel minket ért az a megtiszteltetés, hogy elsők lehettünk, így felelősek voltunk azért, hogy kitapossuk az utat az utánunk következők számára, és segítünk tájékoztatni az ország lakosságát, amikor beszámolunk a felmerülő problémák egy részéről, legyen szó akár emberiről, akár műszakiról.

A könyv hátralevő fejezeteiben számos technikai kérdést részletekbe menően taglalunk majd. De mielőtt erre sor kerülne, be szeretnénk bizonyítani, hogy bárkiből lehet Asztronauta, épp ezért először személyes múltunkat mutatjuk be, és elmeséljük, hogyan is kerültünk a Mercury-programba. Az olvasó valószínűleg észreveszi, hogy mind a heten más és más háttérrel rendelkezünk, voltak köztünk végzettségbeli és szakmai különbségek is. Ez azonban csak a javunkra vált. A Mercury-programba nem hét ikertestvért, hanem hét képzett, tapasztalt férfit kerestek, akik tele vannak ötletekkel és eltökéltséggel – mindazzal, ami egy új program hasznára válhat a kezdetekben."