Üzemanyagcella

 2013.02.22. 23:00

Deke_cover.jpgA súly és a méretbeli korlátozások miatt az űrhajók akkumulátorai a hatvanas évek első felében csak mindössze négynapos emberes küldetést tettek lehetővé. A holdutazáshoz, illetve a visszatéréshez viszont legalább nyolc napra volt szükség. Ezért kellettek az üzemanyagcellák. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:

"Időközben folyamatosan érkeztek a jelentkezések az 1966 elejére tervezett, ezúttal pilótákból verbuválódó új asztronauta-csoportba. Július elsején bejelentettük, hogy Frank Borman és Jim Lovell repül a GT-7 küldetés keretében, ami a terv szerint két teljes hétig tart majd, és 1965 végén vagy 1966 elején kerülne rá sor. Ed White-ból és Mike Collins-ból állt a tartaléklegénység.

Más hangok – Kent Slayton

Kábé hat éves koromtól kezdve Apa magával vitt vadászni, habár jó pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy hasznomat vehette. Általában péntek este indultunk el Houstonból, három vagy négy órát autóztunk a San Antonio vagy Austin melletti dombos vidékekre. Apa általában a King Ranch birtokra szervezte a vadászatot, vagy valami ehhez hasonló helyre. Az éjszakát egy erdészlakban töltöttük, szombaton egész álló nap vadásztunk, majd vasárnap visszautaztunk Houstonba. Néha Wally vagy Gus is csatlakozott hozzánk.
Családi horgásztúrákon is részt vettünk Wyominghez hasonló helyeken. Egyik alkalommal a Yellowstone Parkkal szomszédos birtokra vetődtünk. Apa meg akart bizonyosodni arról, hogy tudom-e mi a teendő, ha egy grizzlymedve betévedne a táborba, és hogy kiterveltem-e menekülőútvonalat.
Emlékszem, milyen izgatott voltam, amikor lelőttem az első szarvasomat. Hazavittük, és épp a garázsban ismerkedtem a nyúzás mesterségével, amikor Anya megjelent az ajtóban. Namámost, Anya egy csöppet sem volt prűd, vagy ilyesmi, de amikor meglátta, mit tettem, könnyekre fakadt, és ezt mondta: „Nem hiszem el, hogy képes voltál erre.” Majd sarkon fordult, és elment.

Habár irodai munkát végeztem, és továbbra is csak egy másik pilótával együtt repülhettem, az asztronauta kiképzéseken rendre részt vettem. Röviddel azután, hogy nyilvánosságra hoztuk a tudós-asztronauta csoportot, csatlakoztam az 1963-ban kiválasztott Apollo-csoport pár tagjának – Gordon, Cunningham, Eisele, Schweickart és Anders társaságához: egy földtani túrán vettünk részt Oregonban. Egy este, amikor épp a motel környékén lófráltunk, összehívtam őket, és elmondtam, mi lesz az első küldetésük. Ekkor már tudták, hogy Mike Collins lett a GT-7-es tartalékpilótája. Dave Scott a GT-8 elsődleges legénységének pilótája lett Neil Armstrong társaságában, Dick Gordon pedig Pete Conraddal alkotta a tartaléklegénységet.

Első ízben fordult elő, hogy a műszakiak még azelőtt végeztek, hogy a legénység felkészülése befejeződött volna: a McDonnell GT-5-öse kevesebb, mint két hónappal a GT-4 útja után, augusztus elseje környékén készen állt a startra. De Gordo és Pete Conrad még csak február óta készültek a GT-5-ös útjára, ami egyútttal azt jelentette, hogy nagyjából még öt hónap várt rájuk, mire teljesen készen álltak minden idők leghosszabb űrrepülésére. Látástól vakulásig dolgoztak, napi tizenhat órában beleértve a hétvégeket is. Rájöttünk, hogy több időre van szükségük. Felültem egy repülőre, és felkerestem George Müllert, hogy a segítségét kérjem, ő pedig két héttel későbbre rakta a start idejét.

A GT-5 lett volna az első Gemini-űrhajó, aminek áramellátását az akkumulátorok mellett üzemanyagcellák biztosították volna. A súly és a méretbeli korlátozások miatt az űrhajók akkumulátorai akkoriban csak mindössze négynapos emberes küldetést tettek lehetővé. A holdutazáshoz, illetve a visszatéréshez viszont legalább nyolc napra volt szükség, a holdraszállás pedig még tovább eltarthat. Ezért aztán az üzemanyagcellák kipróbálása fölöttébb fontos volt, habár ez nem olyasmi, amitől tűzbe jött volna a sajtó.

Egy másik kísérlettel is készültünk a küldetésre, ez a Radarjel-értékelő Berendezés (Radar Evaluation Pod) volt: a küldetés meghatározott pontján a GT-5 adapterrészéből egy transzponderből álló egységet akartunk szabadon engedni, ami egyúttal villogó fényt is kibocsátana. Ezután Gordo és Pete megkísérelné az űrrandevút ezzel az eszközzel.

Az igazi kihívásnak azonban a legénység komfortérzete és a jó öreg „háztartásbéli” teendők ígérkeztek. Jimnek és Ednek négynapos útjuk során komolyan meggyűlt a baja a felhalmozott szemét tárolásával. Nehéz, G4C-típusú, űrsétára tervezett szkafanderükben kellett ülniük egész idő alatt. Jim valamivel magasabb volt Ednél, sisakjával pedig folyton a feje fölötti ajtót súrolta. Végül levette a sisakot, amitől aztán a földi irányítás fölöttébb ideges lett. Bíztunk ugyan az űrhajó oxigénellátásáért felelős rendszerében, de előnyben részesítettük, ha a legénység egyfajta biztosíték gyanánt magán tartja a szkafandert, arra az esetre, ha hirtelen mégis megszűnne a kabinnyomás. Ekkor ugyanis esélyük nem lett volna arra, hogy magukra kapkodják űrruhájukat.

Gordo és Pete – akiket eléggé felháborított, hogy tervezett űrsétájukat végül a GT-4-es legénysége hajthatta végre – azzal érvelt, hogy mivel úgysem lesz szükség űrsétára való szkafanderre, a G5C-jelű, épp fejlesztés alatt álló könnyebb ruhát használnák, ami sisak helyett egy levehető "kapucniból" állt. Gordo és Elliot See júniusban még egy olyan szimulációs gyakorlaton is részt vett a McDonnellnél, aminek során egyáltalán nem viseltek  szkafandert. Ez azonban még idő előtti ötlet volt; senki nem hagyta jóvá, hogy a legénység csak részlegesen legyen szkafanderben – pláne nem úgy, hogy minderre jégeralsók nélkül kerítsenek sort. Így Gordo-nak és Pete-nek a G4C-szkafanderbe zárva kellett lehúznia nyolc teljes napot."

65170_517094048310700_443657339_n.jpgTámogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr65099430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása