Az egyik asztronauta marhahúsos szendvicset csempészett a világűrbe, mivel társa utálta az űrhajós kosztot. Utóbbi később kidobta a taccsot. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:

"A visszaszámlálást egyszer kellett félbeszakítani, akkor is csak rövid időre. A 3-as számú Titan Hordozórakéta hajtóműve 9:24-kor gyújtott be, és az űrhajó felemelkedett a magasba. A Küldetésirányító Központban Gordo Cooper volt a CAPCOM, aki ezzel köszöntötte Gus-t: „Elindultál, Molly Brown!”

Kevesebb, mint hat perc múlva Gus és John már földkörüli pályára álltak, a tervezettnél kissé magasabban, mivel a Titan a kelleténél tovább működött. Ennek a végére kellett járnunk, mivel a jövőbeli űrrandevúk sikere azon múlt, hogy pontosan a megfelelő pályára tudjuk-e állítani az űrhajót.
Amikor az első keringés alkalmával átrepültek az Egyesült Államok fölött, Gus és John hetvennégy másodperc erejéig begyújtotta a Gemini segédhajtóműveit, és lejjebb ereszkedtek. Második körükön, az Indiai-óceán fölött Gus már nem csak a hátsó segédhajtóműveket gyújtotta be, hanem a kisebb, az űrhajó orrára szerelt segédhajtóműveket is, amivel a Gemini pályahajlását 1 fok töredékéig megváltoztatta.
A harmadik, és egyben utolsó keringés során Gus ismét bekapcsolta a segédhajtóműveket, ezúttal a pálya legalsó pontja vitte még lejjebb – azaz megváltoztatta a pálya alakját – ami így kevesebb, mint nyolcvan kilométerrel volt a felszín fölött, szemben a szokásos százkilencvenhárom kilométeres magassággal. Ez azt jelentette, hogy Gemini akkor is megkezdhette a légkörbelépést, ha valami nem stimmelt volna a fékezőgyújtással.

A légkörbelépés a terv szerint ment, habár azt tapasztaltuk, hogy a Gemini korántsem rendelkezik annyi felhajtóerővel, mint amennyit reméltünk. Így is nagyjából nyolcvan kilométerre landolt a repülőgéphordozótól. Tizenhét percen belül a mentőhelikopterek már a fejük fölött voltak… de nem elég gyorsan ahhoz, hogy Gus ki ne dobja a taccsot a himbálózó csónakká átlényegült űrhajóban.

Jól sikerült küldetés volt, teljesítette a fő célját, és bebizonyította, hogy egy emberes űrhajó képes a manőverezésre. Sajnos, a küldetés John Young marhahúsos szendvicse miatt vált emlékezetessé.
Az asztronauták étele a Mercury-program során a viccek közkedvelt céltáblájává vált, ugyanis mindenki azt gondolta, hogy tubusokból eszünk, és langymeleg Tang-ot iszunk reggelire. Egyik sem volt teljesen helytálló; igazából semmi különös nem volt abban, amit ennünk kellett. Gus azonban valószínűleg mindenki másnál kevésbé csípte ezt a kosztot.

Így aztán a start előtt John Young megkérte Wally-t, hogy hozzon egy marhahúsos szendvicset a Wolfie’s Deliből, Cocoa Beachről. John ezt aztán egyetértésemmel szkafandere zsebébe rejtette. Az első földkörüli keringés során, amikor Gusnak a menetrend szerint valami űrkaját kellett volna ennie, John azt mondta, „Hé, haver, kérsz egy szendvicset?” Majd odanyújtotta neki.
Gus evett pár harapást evett belőle, de amikor látták, hogy morzsák röpködnek mindenfelé, úgy döntöttek, inkább visszacsomagolják, és elteszik. Természetesen, lehetetlenség volt ezt titokban tartani, és a támadások sem maradhattak el. Végül ezek elértek engem is, én pedig illendően tájékoztattam az asztronautákat arról, hogy engedély nélkül semmit nem vihetnek magukkal az űrhajó fedélzetére, pláne nem ennivalót. Szegény Johnt még egy hivatalos figyelmeztetésben is kellett részesítenem … de semmi olyanban, ami befolyásolta volna a karrierjét.

Alighogy a GT-3 vízre szállt, Wally Schirra és Tom Stafford elkezdhettek felkészülni a GT-6-os küldetésére. A tervek szerint az Agena legfelső rakétafokozatával kísérlik meg az első űrrandevút és próbálnak meg dokkolni valamikor kora ősszel. Veteránokból álló tartaléklegénységet akartam melléjük rendelni, így Gusra és Johnra esett a választásom."

Támogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!