John Glenn felesége Johnsont (LBJ), az Egyesült Államok alelnökét nem engedte be a házába, inkább a családi barát társaságát választotta. Johnson ettől nem lett boldog. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:
"A sajtó egész reggel ott táborozott a John háza előtti gyepen, a virginiai Arlingtonban. LBJ is ott volt a környékén. Amikor a startot lefújták, LBJ elhatározta, hogy megvigasztalja Annie-t, John feleségét. A gond csak az volt, hogy LBJ mintegy ötven riportert is magával akart vinni, ezzel a helyzettel azonban Annie nem tudott mihez kezdeni. És LBJ ahhoz is ragaszkodott, hogy Loudon Wainwright, a Life magazin riportere hagyja el a házat, Loudon ugyanis a Glenn-családdal töltötte a napot.
John egy szál köntösben volt, és épp zuhanyozni készült, amikor ezt megtudta. Mindössze annyit tett, hogy támogatásáról biztosította a feleségét, bárhogy is döntsön. Ebből aztán az lett, hogy Wainwright a házban maradt, LBJ és a sajtó pedig odakinn. Megértem, ha az alelnök meglehetősen dühös lett, és abban a pillanatban nem nagyon díjazta Jim Webb-et és asztronautáit.
Mivel a gyorsítórakéta fel volt töltve üzemanyaggal, legalább két napot kellett várni a következő indítási kísérletre. Az üzemanyag leeresztése során valaki észrevett egy lyukat az Atlas tartályainak valamelyikén. Ez azonnal tíznapos csúszást jelentett. A következő kísérletet február 13-ra tűzték ki. A riporterek hazamentek. Még John is hazament arlingtoni házába. (Ha már itt volt, beugrott a Fehér Házba, és tájékoztatta Kennedy elnököt a történtekről.)
Tizenharmadikán, tizennegyedikén és tizenhatodikán is elmaradt a start a rossz időjárás miatt. Aztán tizenkilencedikén a másnapi starthoz kezdtek kedvezően alakulni a dolgok. Huszadikán reggel Bill Douglas ébresztette fel Johnt. Velük reggeliztem, majd kimentem az indítóálláshoz, ezalatt John beöltözött szkafanderébe.
9:47-kor a Friendship 7-t szállító Atlas begyújtott - miután ismét némi aggodalomra adott okot az időjárás, illetve volt egy apró cvikli az űrhajó ajtajának zárszerkezetével. Al Shepard volt a capcom az Mercury Irányítóközpontban, én mellette ültem, miközben John jelezte, hogy a megfelelő azimut felé fordul az Atlas … majd átszáguldott a Max Q-n. John útja nem volt annyira kemény, mint Al vagy Gus repülése – a hét G-terhelés azért mégsem tizenegy G.
Az indítás után 2:09-kor leállt a gyorsítórakéta hajtóműve, az Atlas a továbbiakban egy szem hajtóművével haladt tovább, ami az űrhajó sebességét tartotta szinten. John tévedésből a hajtóműleállást követő füstöt a mentőrakéta leválásának tulajdonította, erre azonban csak harminc másodperccel később került sor. Az irányítórendszer elkezdte előre billenteni az űrhajót, így az vízszintesen állhat majd pályára. Az Atlas ide-oda izgett-mozgott, ahogy az irányítórendszer az egyetlen hajtóművel próbálta egyensúlyban tartani az űrhajót. John később elmondta, hogy olyan érzés volt, mintha egy trambulinon lenne. Az üzemanyag-fogyás pótlására gázt pumpált az Atlas az kiürülő üzemanyag-tartályokba, nehogy összeroppanjanak. Ettől csak nagyobb lett az alapzaj. A start után öt perccel a maradék egy hajtómű is leállt: John földkörüli pályán volt.
A repülés első pár perce semmi másból nem állt, mint rendszerellenőrzésből. John egy rakás adatot olvasott be Alnek, majd Gusnak, aki a Bermuda-szigeteken létesített megfigyelőállomáson volt. De ezután egy kicsit átadhatta magát a panoráma látványának. Afrika fölött elrepülve egy homokvihart látott. Megerősítette, hogy az űrhajóból látni lehet a csillagokat. Ausztráliában Perth városa a tiszteletére fénybe borult, mivel a világnak azon a részén éjszaka volt.
Amikor a nap újra felkelt a Friendship 7 számára, John ezt rádiózta: „Valamilyen apró részecskékből álló nagy felhő vesz körül, mintha foszforeszkálnának … Szó szerint sok ezer van belőlük!” Ezek aztán John Glenn „szentjánosbogaraiként” váltak ismertté. Később kiderült, hogy a Mercury segédhajtóműveiből kikerülő fagyott gázrészecskékről van szó, amik a repülés során az űrhajó mellett maradtak."
