A hatvanas évek elején úgy tervezték, hogy 1967-ben megkerülik a Holdat, ez a valóságban egy évet csúszott. A holdraszállásig azonban utolérték magukat az amerikaiak. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Egy 1965 elejére tervezett, földkörüli pályára álló emberes Apollo-küldetéssel, és egy másik, szintén emberes küldetéssel is számolnunk kellett – utóbbival 1967-ben már a Holdat kerülnénk meg. Az ezt követő két éven belül pedig egy emberes holdraszállásra, és visszatérésre is fel kellett készülnünk.
Visszatekintve egyszerűnek tűnik: adott a feladat, amit el kell végezni. Nem gondoltam volna, hogy az évtized egész hátralévő része rámegy arra, hogy ezt a célt próbálom megvalósítani.

A Hetek közül Gus lett a legjobb barátom. Mielőtt saját vadászgépeket kaptunk volna, időnként sikerült kölcsönkérnem egy T-33-ast. Ilyenkor aztán nyakunkba vettük az országot, és egész hétvégén csak ide-oda repdestünk. Mindig addig utaztunk, amíg ki nem fáradtunk, ilyenkor megálltunk, és helyet cseréltünk. Tankoltunk.
Amikor aztán végképp elültük a seggünket, megálltunk éjszakázni. Az Egyesült Államok egyik partjától a másikig repültünk, össze-vissza, miközben szépen gyülekeztek a repült óráink. Repülés közben aztán egyre jobban megismertük egymást, olyannyira, hogy például együtt mentünk vadászni is.

Az észak-virginiai Komor Mocsár (Dismal Swamp) tényleg mocsár volt a javából – igazi vadon, amit nyolc kilométer hosszan minden oldalról egy-egy gát vett körbe. Szépen elsétálunk egy L-alakú töltésen, és már ott is vagyunk a mocsárnál. Vadászni csak a töltésen állva lehetett, és .357-kaliberű Robinsonommal mi elsősorban szarvasokra utaztunk. Gus közel háromszáz méterre volt tőlem, és egyszer csak hallom, hogy lövés dördül. Ezután eltűnt, és egy óráig nem is került elő. Gondoltam, hogy, most már csak megnézem, mi történt… Épp ekkor hátrált ki a csalitosból, miközben elújságolta nekem: „Hé, lelőttem egy átkozott medvét a fáról, de sehol sem találom.”

Így aztán mindketten hason kúszva másztunk vissza a sűrűbe. Nálam ugyan volt egy iránytű, de nem sok hasznát vettük: egy ilyen mocsárban kétszáz méterre a töltéstől már fogalmunk sincs arról, hova a pokolba megyünk. Eltévedtünk.
De egy meglepő csoda folytán megtaláltuk a medvét, ami pont a fa alatt feküdt. Fogtam a fegyvereket, Gus pedig megragadta a medvét. Legalább két óránkba telt, amíg a nyomorultat kihurcoltuk az autóút mellé. Ekkor még olyan tizenegy kilométerre voltunk a kocsitól. Úgyhogy kerítettünk két hosszú botot, ráraktuk a medvét, és elcipeltük a kocsihoz. Amikorra odaértünk, a medve már nagyon nehéz volt.

Az első gyanús jelet akkor kaptuk, amikor méretes trófeánkat Gus garázsában felakasztottuk, és épp készültünk volna megnyúzni. Ekkor a kis Scotty Grissom odajött hozzánk, és ezt mondta. „Hé, hol találtátok ezt a macskát?”

Gus útján - a Mercury-Redstone 4 küldetésen - én voltam a capcom a tömbházban. Gus űrhajóját Liberty Bell 7-esnek nevezte el, és még egy repedést is az oldalára festetett, ami szakasztott olyan volt, mint ami az eredetin is látható.
A Liberty Bell 7, ami igazából sorban a tizenegyedik Mercury űrhajó volt, olyasmiket is tudott, amit Al-é nem. Egyrészt Gus űrhajóján már volt egy ablaknak nevezhető valami, amin keresztül kiláthatott. Másrészt módosították az oldalajtót, így azt egy pillanat alatt le lehetett robbantani abban az esetben, ha a visszaérkezés után az űrhajó süllyedni kezdene. (Erre a Ham űrhajójával történtek miatt került sor.)
Július 19-én végigszenvedtünk egy sikertelen indítási kísérletet, a start végül elmaradt. Két nappal később, július 21-én pénteken Al-hez hasonlóan Gus is a magasba emelkedett."