Tom Wolfe "Az igazak" c. könyve megosztotta az űrprogram szereplőit, több helyen pontatlan volt, és az Eredeti Hetek közül nem mindenkivel készített interjút. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:

"1979 nyarán jelent meg "Az igazak" című könyv. A szerzője Tom Wolfe volt, és Chuck Yeager szemszögéből mutatta be a dolgokat és a Mercury-program kezdeteit. Nagy lett a kereslet iránta, és hirtelen autogrammal ellátott példányokat kezdtek kérni tőlem, egyéb fotók és csecsebecsék kíséretében, amiket szintén dedikálnom kellett.
Gyorsan átfutottam a könyvet, és alapvetően elég jónak találtam – tényleg sikerült megragadnia a kor szellemét, noha voltak benne pontatlanságok. A legnagyobb gond Gus Grissom ábrázolásával volt, akit a könyv afféle balféknek tüntetett fel, noha távolról sem ez volt a helyzet.
Addigi életemben talán olyan félezer interjút készítettek velem, így nem állíthatom, hogy sosem találkoztam Tom Wolfe-fal. De az biztos, hogy egyszer sem beszéltem vele Az Igazak című könyv kapcsán, noha boldogan korrigáltam volna Gusról alkotott képét. Azt gondoltam, hogy Wolfe egész biztosan beszélt John Glenn-nel és Scott Carpenterrel, és talán Wally Schirra-val is, noha nyilvánvaló volt, hogy főként Yeagerre és Pete Conradra támaszkodott.

Mindenki erről a könyvről akart beszélni, az űrprogram sokaknak nem tetszett annyira, mint nekem. Bizonyos mértékig újra egyesítette a Mercury-fiúk életben maradt tagjait. Scott és Gordo Cooper egyaránt keserű szájízzel hagyta ott a NASA-t – Scott 1967-ben, Gordo 1971-ben – és talán némi sértettség volt bennük a dolgok ilyetén alakulása miatt. Az eltelt évek során nem sokszor találkoztam velük. Gus természetesen nem volt már velünk, Betty pedig beperelte a North Americant a férje haláláért, emiatt közülünk néhány emberrel megromlott a kapcsolata. Wally és Al egyaránt aktívak voltak, és én velük tartottam jobban a kapcsolatot. John, természetesen, szenátor volt.
A könyvnek, és az abból készített filmnek köszönhetően – ami legalább annyira rossz volt, amennyire a könyv jó, csak vicc volt – az emberek fejében újra egy csapat voltunk, akár szerettük volna, akár nem. Nem állíthatom, hogy zavart volna engem, olyasmi volt ez, mint a régi haverok a seregből. A régi nézeteltérések többé már nem tűntek lényegesnek, és szerintem mindannyian jól kijöttünk egymással. Az elkövetkező években valamennyit jótékonykodtunk is, létrehoztuk a Mercury Seven Alapitványt, satöbbi.

1979. június végén nagy árvíz öntötte el Houston környékét, és friendswoodi házunkban méter magasan állt a víz. A helyreállítás idejére kiköltöztettük Marge-ot, de rengeteg személyes emlék odalett, beleértve a Mercury-s évekből származó mementókat, családi fényképalbumok tucatjait. Szomorú volt, de túlléptem rajta. Rakjunk rendet, az élet megy tovább.

Más hangok
Bobbie Osborn Slayton

1970-től dolgoztam a NASA-nál – technikai értelemben egy LTV nevű cégnél, később pedig a Rockwellnél. Az volt a dolgom, hogy segítsek az Egyes Épület három konferenciatermének üzemeltetésében.
Régebben házas voltam, aztán elváltam, és két gyerekemet, Jimet és Stacy-t támogattam. Egy nap láttam Deke-et kijönni egy megbeszéléséről. Névről ismertem, a környéken nőttem fel, ahol mindig figyelmeztettek, hogy óvakodjak az asztronautáktól… meg, hogy ők nagyon féktelenek. Amikor elment az íróasztalom mellett, az egyik vállalkozónak megjegyeztem, hogy Deke a legjóképűbb férfi, akit valaha láttam. (Clint Eastwoodra emlékeztetett.) Tizenöt perccel később Deke visszajött az irodámba, és elhívott sörözni. Nemet mondtam. A későbbiek folyamán még jó párszor elhívott, de én mindannyiszor visszautasítottam. Végül megkérdezte, hogy mi a probléma…én pedig elmondtam, hogy nem szeretem a sört. Mindketten nevetésben törtünk ki, és úgy döntöttem, hogy Deke sem az állásomra, sem a jó híremre nem jelent veszélyt.
A kapcsolatunk pár évig nem fordult komolyabbra, másokkal is randizgattunk. 1982-ben Deke aztán hozzám költözött, és 1983 októberében összeházasodtunk. Tíz csodálatos évet töltöttünk együtt. Csodálatos, szerető férj volt, aki gyerekeim nagylelkű és kedves apja lett."