Ekhós szekér és egy demoralizáló szlogen szerepelt azon a jelvényen, amivel még a NASA igazgatóját is sikerült kiakasztani a hatvanas években. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:

"Gordo és Pete még mindig nem adták fel, hogy egyedivé tegyék űrhajójukat. Gus és John valahogy kereszülvitte, hogy nevet adjanak GT-3-as űrhajójuknak, Jim és Ed pedig az amerikai zászlót viselték magukon a GT-4-útján. Pete egy jelvényötlettel rukkolt elő, olyasmivel, amilyen a haditengerész repülőszázadoknak is van.
Egy ekhós szekeret ábrázolt, az alábbi szlogennel: „Nyolc nap vagy semmi.” Amikor Jim Webb ezt meglátta, azonnal dühbe gurult. Egyrészt nem tetszett neki a mottó, másfelől viszont egy sor irányelvet adott ki az általa csak „Cooper-jelvényeknek” hívott emblémákkal kapcsolatban - útmutatásul a legénységek parancsnokai számára: milyen jelvényeket tervezhetnek és viselhetnek a küldetés során.

Más hangok – James Webb

Feljegyzés Mr. Donald K. Slayton részére, Emberes Űrhajó Központ, Houston, Texas – 1965. augusztus 14.

…Meg kell mondjam, aggaszt az a tény, hogy ezúttal a Gemini-programot érintő legégetőbb és legfajsúlyosabb kérdések között szerepel a legénység morálja is, ahogy az a legutóbbi alkalommal is történt. Úgy vélem, az Ön felelőssége, hogy ilyesmire a jövőben ne kerülhessen sor.

Amikor számos ország és nemzet által figyelemmel kísért programjaink nemzetközi megítélése a tét, nem bízhatjuk a döntést a legénységre, függetlenül attól, mennyire szeretnék küldetésüket személyes vonásokkal felruházni. Ezesetben Dr. Gilruthtal egyetemben nagyon komoly aggály merült fel bennünk a „8 nap vagy semmi” mottóval kapcsolatban. Szeretném, ha ettől el lehetne tekinteni. Ha a küldetés valamiért mégsem nyolc napig tartana, sokan azt mondják majd, hogy nem történt „semmi”. Továbbá, akár összejön a 8 nap a világűrben, akár nem, ezt a mottót bizonyos országokban úgy értelmezik majd, ami nem válik az Egyesült Államok előnyére.

Visszatértem a Cape-re, hogy augusztus 21. reggelén felébresszem a legénységet. Tizenkilencedikén egyszer már el kellett halasztani a startot az üzemanyagcellákkal kapcsolatos aggályok miatt.
Gordo és Pete a GT-5 fedélzetén pont a terv szerint, délelőtt kilenc órakor szállt fel. Az első félórában az üzemanyagcellák egyikének fűtése felmondta a szolgálatot, majd a nyomás csökkenni kezdett. Ez kétségkívül lassan történt, mindenesetre szemmel kellett tartani.

Az első mérföldkő a REP (Radarjel-értékelő Egység, Radar Evaluation Pod) tesztje volt. A második földkörüli keringés alkalmával Gordo legyezőirányban kilencven fokkal elfordította a GT-5-öt, hogy szabadon engedje a Pete által csak „Kis Betyárnak” hívott az egységet. A Gemini fedélzeti radarja vette a jelét. Mielőtt azonban a legénység belekezdhetett volna a manőverekbe, az üzemanyagcellák teljesítménye minimumra csökkent. Nem volt elég energia arra, hogy körbe-körbe üldözzék a REP-et – és igazából az egész küldetés nagyon közel járt ahhoz, hogy kevesebb, mint egy nap után véget érjen.

Kraft és emberei kivártak. A GT-5 légkörbelépésére tartogatott akkumulátorok legalább még tizenhárom órán keresztül elegendő áramot biztosítottak volna akkor is, ha az összes üzemanyagcella bedobja törülközőt. A hatodik földkörüli keringés alkalmával már olyan alacsony volt a kabinnyomás, hogy Gordo és Pete már a légkörbelépésre készülődött. Aztán a dolgok helyrejöttek, és kezdett minden visszatérni az eredeti kerékvágásba. A GT-5 engedélyt kapott arra, hogy legalább egy napig az űrben marajon, aminek elteltével Chris Kraft már biztos volt abban, hogy összejön a nyolc teljes nap.

Buzz Aldrin, aki a küldetésirányítást segítő háttércsapat tagjaként a hátsó szobában dolgozott, kieszelt egy módszert a Kis Betyár helyettesítésére. Az eredeti készülék már hatósugáron kívül került, de azt javasolta, hogy Gordo és Pete az űrhajó manőverező egységeinek segítségével egy űrben kijelölt képzeletbeli ponttal kísérelje meg az űrrandevút. Elég jól ment a dolog, és a legénység legalább valami hasznosat is csinált végre. A negyedik napon földi megfigyeléseket végeztek – Gordo Mercury-s repülése során arról számolt be, hogy az egyes kémények füstjét is meg tudta különböztetni egymástól a világűrből. Így sort kerítettünk pár Minuteman rakéta startjára a Vandenbeg bázisról, amit könnyűszerrel észrevettek. Az új-mexikói Holloman Légibázisról egy földi rakétatesztet is láttak a srácok.

Az ötödik napon Gordo és Pete megdöntötte Bikovszkij ötnapos űrrepülési rekordját. Nem csak, hogy első alkalommal lehagytuk valamiben az oroszokat, de ettől kezdve előttük is jártunk.

Az utolsó négy nap igen keményen telt a legénység számára. A kabint elborította a szemét – ételcsomagolások, kamerák, sisakok, meg minden egyébbel volt tele. Valahányszor elővettek valamit, utána az egész halmot újra el kellett pakolniuk. Ez nagy kihívás elé állította a legénységet, különösen Gordo-t. Amikor Chuck Berry megkérdezte tőle, hogy áll edzésprogramjával, azt felelte: „Néha megfogom Pete kezét. Egy zsebkendővel tisztálkodom. És olykor-olykor még rágóztunk is.” Gordonak és Petenek egy gumikötél segítségével izometriás gyakorlatokat kellett volna végeznie. Az űrhajó fedélzetén uralkodó állapotok miatt érthető volt ez a hozzáállás, de Gordo hírnevét csöppet sem öregbítette.

Augusztus 29-én, a küldetés utolsó napján Gordo és Pete Scott Carpenterrel beszélgetett, aki a kaliforniai La Jolla partjainál hatvan méterrel a Csendes-óceán felszíne alatt, a SeaLab II-fedélzetén tartózkodott. (Scott még mindig asztronauta volt, aki a projekt erejéig visszatérhetett a Haditengerészethez.)
A légkörbelépést megelőző pillanatokban a leszállóhelyen egy hurrikán adott okot az aggodalomra, így a tervezettnél egy földkörüli keringéssel előbbre hoztuk a visszatérésüket. A számítógép és a navigáció  – és nem a legénység – hibájából a GT-5 a célkörzettől mintegy százhatvan kilométerre landolt. Ugyanakkor másfél órával a vízre szállás után Gordo és Pete már a USS Lake Champlain repülőgéphordozó fedélzetén sétált."

Támogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!