A megalakulása utáni percekben a NASA még a hegymászókban is potenciális asztronautákat látott. Aztán mégis inkább maradtak a katonai berepülő pilótáknál. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Az 1958-ból hátralévő utolsó pár hetet a NASA egyéb helyein azzal töltötték, hogy megpróbálták eldönteni: kik pályázhatnak a Project Astronautba? Egy rostáló bizottság alakult, három katonai doki is a tagja volt: Stanley White alezredes a Légierő, William Augerson százados a Szárazföldi Erők és Robert Voas főhadnagy a Haditengerészet részéről. Rajtuk kívül még Warren North, a NASA berepülő pilótája, Charles Donlan és Allen Gamble is a bizottságba került – előbbi a NASA mérnöke, egyben a Mercury Program helyettes vezetője, utóbbi pedig egy vállalati pszichológus volt.

Ők aztán egy rakás munkakörrel rukkoltak elő, ahonnan szerintük asztronautákat lehetne toborozni: szóba kerültek a berepülő pilóták, a Haditengerészet tengeralattjáróin szolgáló tisztek, a nagy magasságú léggömbökön dolgozó kutatók, sőt, még hegymászók is. Egy önkénteseket toborzó közlemény kiadását tervezték; a jelentkezők közül 150-et mindenféle vizsgálatnak akartak alávetni, hogy aztán a végén tucatnyit válasszanak ki közülük. December 9-én ez a felhívás meg is jelent a Szövetségi Közlönyben.

Habár már megjelent, a bizottság mégis átgondolta a dolgokat. Komoly problémának tűnt a jelentkezők gyors kiképzése. Bob Voas ezért azt javasolta, hogy a NASA inkább a berepülő pilóták közül válogasson. Aztán egy tyúklépéssel továbbmentek, és elhatározták, hogy jelentkezéseket a berepülő pilóták közül is csak a katonaiaktól fogadnak el. (A katonai pilóták aktái bőséges információt tartalmaztak, bármikor hozzáférhetők voltak, ráadásul a jelentkező aktív tisztek jövedelemigényéről sem kell tárgyalni.)

Egy héttel 1958 karácsonya után már erről az elgondolásról tájékoztatták Eisenhower elnököt, aki mintegy öt perc alatt jóváhagyta azt: ezzel végleg elvetélt az országos toborzókampány. Így hát a bizottság 508 katonai berepülő pilóta kartonját nézte át, és végül velem együtt 110-et választottak ki közülük, olyanokat, akik első ránézésre alkalmasnak tűntek a feladatra.

Ezt a 110 embert – 58-an voltak a Légierőtől, 47-en a Haditengerészettől, 5-en a Tengerészgyalogságtól – három, közel azonos létszámú csoportba osztották. A csoportokat külön-külön meghívták egy washingtoni eligazításra. A NASA bizottságának fogalma sem volt arról, milyen fogadtatásra számíthat a berepülő pilóták részéről.
Amikor aztán kiderült, hogy a meghívottak többsége részt kíván venni a folytatásban, a NASA úgy döntött, hogy megelégszik az első két csoporttal: a 110 helyett végül összesen csak 69-en kaptak meghívót.

Edwardsról velem együtt jó pár srác köztük volt – például Howard Lane is, aki a berepülő pilóta iskolában eggyel alattam járt, és akkoriban a vadászgépek tesztelését felügyelő osztályt vezette. Nem csak az aktív berepülő pilótákat hívták meg, hanem mindazokat, akik kartonnal rendelkeztek: így a Légierő és a Haditengerészet berepülő pilóta iskoláit elvégző, korábbi diákokat is.
Meghívták a Wright-Pattersonban, Eglinben, esetleg Patuxent Riverben tevékenykedő berepülő pilótákat, sőt, még azokat is, akik már egyáltalán nem foglalkoztak repülőgép-teszteléssel: a tervezési részlegről pár srác szintén kapott meghívott – ők az iskola elvégzése után a mérnökök között kötöttek ki, és egyikük sem volt igazi berepülő pilóta.

Engem különösképpen nem érdekelt az űrrepülés, a csillagászat is csak valamelyest. Szereztem egy Edwin Hubble-ről szóló könyvet; ez a fickó jött rá elsőként, hogy az univerzum sok milliárd fényév széles.
Bár gyanítottam, hogy a titokzatos washingtoni idézésnek lehet némi köze az űrrepüléshez – a NASA 1959 januárjában jelentette be, hogy a St. Louis-i McDonnell Aircraft építheti meg a Mercury-kapszulát – semmi biztosat nem tudtam.
Kiderült, hogy a második csoportba kerültem. Azok, akik az Edwardsról az első körös tájékoztatón vettek részt, mindent töviről-hegyire elmeséltek, amikor visszajöttek, így tudtam, mire számíthatok."