Majomszaros ülések

 2012.11.20. 11:15

Deke_cover.jpg"Félreértés azt gondolni, hogy a „főiskolai végzettségű csimpánztól kezdve a falu hülyéjén át” bárki alkalmas lehet az űrrepülésre, illetve, hogy ehhez nem kell képzett berepülő pilótának lenni." Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Pár hónap szűnni nem akaró sajtóérdeklődést követően, kollégáink – az „igazi” berepülő pilóták – is kezdtek tűz alá venni minket. Az egész egy viccnek indult. Walt Williams első alkalommal mutatott be pár Mercury-s srácot Milt Thompson X-15 pilótának, ezekkel a szavakkal: „Íme, egy igazi berepülő pilóta.” Nos, Walt ezt poénnak szánta, de akkoriban tényleg ez volt a hozzáállás.

Őszintén szólva, túlzás volt minket a világ legjobb berepülő pilótáinak nevezni. A Life magazin úgy állított be minket, mintha egyenesen Isten ajándékai lennénk, akár tetszett nekünk, akár nem. Az igaz, hogy Gordo és Scott nem rendelkezett olyan képzettséggel, mint például Scott Crossfield, Pete Everest, Chuck Yeager vagy akár Joe Walker.

Én valamicskét foglalkoztam élvonalbeli gépek tesztelésével is, Wally úgyszintén, aki nem csak a Sidewinder rakéták tesztelését végezte China Lake-en, hanem ő volt az F-4H Phantom tesztelésére kiválasztott főpilóta is egyben. Al Shepard egyike volt az első haditengerész pilótáknak, aki szögfedélzettel rendelkező repülőgép-hordozón landolt. Gus minden időjárási körülmények között bevethető gépek tesztelését végezte. Persze, a felsorolt feladatok közül egyik sem olyan látványos, mint az X-1 repülése, de ez elmondható az Amerikában dolgozó berepülő pilóták kilencven százalékáról is: többségük ilyesminek a közelébe sem került. Berepülő pilóták voltunk, és történetesen minket szemeltek ki arra, hogy asztronauták legyünk.

A leghíresebb zúgolódó Chuck Yeager volt. Ekkor már megjelent „Across the High Frontier” c. könyve – évekkel az „Igazak” vagy a „Yeager!” előtt, így nem volt szégyenlős, amikor a publicitásra került a sor.
Szerintem pár riporter megkérdezhette tőle, hogy miért nem mutat érdeklődést a Mercury-program iránt. Erre Chuck elnevette magát, és azt mondta: „Nem. Ahhoz nincs szükség pilótára, ráadásul le is kellene takarítani az ülésről a majomszart, mielőtt beleülnénk.” Azt hiszem Chuck igazi problémája a frusztráció volt. Vagy talán a személyes féltékenység. Nem ő volt az egyetlen, akit azért nem válogattak be az asztronauták, mivel egészen egyszerűen nem rendelkezett megfelelő iskolai végzettséggel …. plusz híján volt olyasminek is, mint a testmagasság.

A Kísérleti Berepülő Pilóták Társaságának éves összejövetelére októberben került sor. Úgy volt, hogy Scott Crossfield, aki az X-15 első tesztelését végezte, beszámol tapasztalatairól. Chris Kraftot és engem kértek fel arra, hogy írjunk egy összefoglalót a Mercury Projektről. Mivel a majomszaros párhuzamok már kiverték nálam a biztosítékot, tanulmányom címe ez lett: „Az űrprogram: Egy pilóta szemszögéből”.

Leszögeztem: félreértés azt gondolni, hogy a „főiskolai végzettségű csimpánztól kezdve a falu hülyéjén át” bárki alkalmas lehet az űrrepülésre, és hogy ehhez nem kell képzett berepülő pilótának lenni.
 „A berepülő pilótánál kevesebb műszaki tudással felküldeni valakit olyan lenne, mintha egy bonyolult műtétet rábíznánk egy pilótára. Még ha túl is éli a beteg, a pilótának az operáció végére fogalma sem lenne arról, hogy tulajdonképpen mi is történt” – írtam.
Valószínűleg túllőttem a célon … de az biztos, hogy ettől jobban éreztem magam."

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr814916184

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása