Vészhelyzet

 2014.05.20. 09:30

We_Seven.jpgVészhelyzet esetén három páncélozott csapatszállító járművel mentették volna a Mercury-program bajba került asztronautáit. Ez is olvasható Amerika első hét asztronautája által írt "We Seven" (Mi, heten) c. könyvben, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra. A következőkben Gordon Leroy Cooper írását közöljük:

"Másik munkám egy bizottság elnöki posztján várt rám. A bizottság (Emergency Egress Committee) feladata az indítóálláson bekövetkező vészhelyzet esetén az Asztronauta kimentése során követendő eljárásrend kidolgozása volt. Egy nap, amikor az űrutazás jóval szélesebb körben elterjedt lesz, mint ma, az emberek legalább annyira magától értetődőnek tekintik majd ezt, mint amennyire a tűzoltóautók is hozzátartoznak a repülőterek látványához. De egy űrhajó startja hihetetlenül bonyolult művelet, és rengeteg minden elromolhat, emiatt pedig az Asztronauta és a földi személyzet is megsérülhet vagy akár meg is halhat, mielőtt még a rakéta egyáltalán felszállna a földről. Amikor nagy mennyiségű fokozottan illékony üzemanyagokkal, robbanékony pirotechnikai eszközökkel (ilyen a mentőrakéta és a fékezőrakéták üzemanyaga), hidrogén-peroxidhoz hasonló instabil vegyszerekkel van dolgunk, fel kell készülni arra, hogy egyik pillanatról a másikra vészhelyzetben találhatjuk magunkat. Előzőleg már kidolgoztuk a mentés során követendő eljárásrendet arra az esetre, ha az Asztronauta nem a terv szerint érkezne vissza, mondjuk egy küldetés-megszakítás esetén, amikor a Cape-től pár kilométerre landol a tengerre. De fel akartunk készülni arra az eshetőségre is, ha valami előre nem látható okból baleset történne az indítóálláson.

Például – hogy egy csekély valószínűségű, de annál komolyabb vészhelyzetet említsünk – könnyen kihasadhat a vékonyfalú rakéta felső boltozata, ha az űrhajó hőpajzsára szerelt fékezőrakéták begyújtanak, és felrobbannak, miközben az űrhajó még mindig az indítóálláson, az Atlas tetején várakozik. Az űrhajó ez esetben a tüzes pokol kellős közepére bucskázik le, és az Atlasszal egyetemben elpusztul.
Az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt mentőcsapatunkba minden idők egyik legkiválóbb tűzoltószemélyzete került. A személyzetet három M-113 páncélozott csapatszállító járművel szerelték fel, ezek tankokhoz hasonlítanak, és különleges szigetelésük védelmet nyújt a tűz és a robbanás ellen. Az egyik járművön a speciális mentőosztag utazik. A másik két járművet nagyon korszerű tűzoltórendszerrel látták el, ami egy új, száraz vegyi anyag használatával még a legforróbb lángokat is képes elfojtani. Az indítóállás köré négy óriási fecskendőt telepítettek, ezeket a blokkházból távirányítással lehet működtetni. A fecskendőkből hatalmas mennyiségű vízzel vagy habbal fékezhető meg a tűz, ezzel párhuzamosan a páncélozott járművek is azonnal munkához látnak. A személyzetet speciális tűzálló ruhákkal, tűzoltófejszével látták el – utóbbival hasíthatják fel a kabin borítását. Ezen kívül mindenkinek van légzőkészüléke, nehogy megfulladjon a füst és a lángok közepette. Kampóikkal és kábeleikkel az űrhajót kihúzhatják a tűzből, amit aztán az egyik jármű elejére szerelt emelőszerkezettel biztonságba lehet menekíteni, ha a földön lángtengerbe zuhanna. A járművekben a legmodernebb kommunikációs eszközök vannak, így a személyzet tagjai hallják egymást, és mindig pontosan tudják, mi történik.

A fenti óvintézkedéseken kívül a 14-es Indítóálláson – innen szállnak fel az Atlasok – van egy torony, mindössze hét és fél méterre az indítóállványzattól. Egy speciális felvonóhidat is rászereltünk a toronyra, amit 30 másodpercen belül le lehet ereszteni, és a vége pont az űrhajó ajtajáig ér. Vészhelyzet esetén az Asztronauta lerobbanthatja az ajtót, végigrobog a hídon, és a toronyban lévő gyorslift újabb 30 másodperc alatt leviszi a földre. Ekkorra már egy csapatszállító jármű is odaér, és kábé egy perc alatt biztonságos helyre szállítja az űrhajóst. A blokkház mögött várakozik a kosaras emelő, ami egy percen belül képes felvonulni. Most, hogy elkészült a mentőtorony, már nem nincs olyan nagy szükség a kosaras emelőre, legalábbis, nem annyira, mint a Redstone-startok idején. De azért a biztonság kedvéért inkább a közelben van, hogy szükség esetén kéznél legyen.

Ez csak egy példa arra, hogy milyen katasztrófahelyzetekre kellett felkészülnünk. A fentieken kívül még számtalan vészhelyzet adódhat, és munkánk során többek között részt vettünk az ilyen esetekben követendő eljárásrend összeállításában. Ezen kívül meg kellett győződnünk arról, hogy az indítóálláson dolgozó személyzet – beleértve az Asztronautát is – ismeri ezeket az előírásokat. Minden helyzetre más és más szabályok vonatkoztak. Ha például olyan 30 perccel a start előtt kigyullad a rakéta alja, és úgy látjuk, hogy a lángokat nem lehet megfékezni, a kabin a mentőrakéta révén azonnal leválik a rakétáról, és elhagyja az indítóállás környékéről. A kabin ezután ejtőernyővel ereszkedne vissza a földre. Minden start alkalmával helikopterek és tengerjáró járművek állnak készen arra, hogy kimentsék az Asztronautát, bárhova is landoljon. Más a teendő abban az esetben, ha a tesztvezető szerint a tüzet meg lehet fékezni: ekkor a toronyból leengednénk a felvonóhidat, és arra utasítanánk az Asztronautát, hogy üzemelje ki a műszerfalon található kapcsolókat, majd robbantsa le az űrhajó ajtaját, és meneküljön ki az űrhajóból a felvonóhídon át. Annyi minden idézhet elő vészhelyzetet a hosszas visszaszámlálás legkülönbözőbb pillanataiban, hogy egy speciális kézikönyvet állítottunk össze, ez tartalmazta a krízishelyzetben a személyzetre váró teendők leírását. Végül olyan nyolcvan oldalasra rúgott a könyv.

Nem akarom azt a benyomást kelteni, mintha tartottunk volna az említett súlyos vészhelyzetek megtörténtétől. Ugyanakkor a Mercury-programban a biztonság az egyik legfőbb vezérelv, és a legnagyobb biztonság úgy érhető el, ha a legsúlyosabb és legváratlanabb eseteket számba vesszük, és felkészülünk rájuk. Ezt is tettük.
Esetenként nem volt könnyű megszerezni a szükséges speciális eszközöket, a kezelőszemélyzetet, ahogy nem volt egyszerű feladat meghatározni a mindannyiunk által szükségesnek ítélt eljárásokat sem. Ez részben azzal magyarázható, hogy az első rakéta-indítások idején megállapított követelményrendszer jó pár évvel korábban készült el – még mielőtt egyáltalán felmerült volna, hogy ember legyen a fedélzeten. Amikor belekezdtünk az emberes űrrepülésekbe, az egész filozófiát újra kellett gondolni. Időigényes volt, mire szert tettünk a szükséges eszközök némelyikére, és a beszerzések során követendő szabályzatra. Úgy éreztük, hogy gyorsan haladunk, ugyanakkor volt kapkodás, mielőtt a rendszer készen állt volna az első emberes repülésekre.
Szerencsére, az érintettekkel nagyon jól együtt tudtunk működni. Leighton I. Davis tábornok, aki a Cape Canaveralt is lefedő Atlanti Rakétakörzet parancsnoka, minden segítséget megadott nekünk, bármit is kértünk tőle. A Pan American Airways, ami a Légierő megbízásából üzemelteti a körzetet, kiváló embereket bocsátott rendelkezésünkre saját tűzoltói, az indítóállás biztonságáért felelős osztály munkatársai és menedzserei közül. A NASA startért felelős igazgatósága (Launch Operations Directorate) segített megtervezni és megépíteni az eszközöket, valamint publikálta az általunk összeállított vészhelyzeti kézikönyvet. A McDonnell Aircraft és a NASA Repülést Előkészítő Műveleti Részlege (Preflight Operations Division) a legnagyobb mérnökkoponyákat biztosította számunkra. Amikor összeállt a csapat, újra és újra elpróbáltuk a kidolgozott eljárásokat. És minden egyes start előtt a mindenkori Asztronauta kimegy az indítóálláshoz, hogy megismerkedjen a berendezéssel és a személyzettel, akik készen állnak, hogy vészhelyzetben a segítségére siessenek.
 
Ez nagyon hálás feladat volt számomra. És azt hiszem, hasznára vált, hogy az Asztronauták személyesen is kivették a részüket a munkából a Mercury-programban. Talán furcsának tűnik, hogy a fentiek egy részét Asztronautákra bízták. De az űrutazás nem csak a Holdról, a csillagokról és a távoli bolygókról szól. Sok szokatlan feladatot meg kell oldani mielőtt biztonságosan elindíthatnánk valakit egy ilyen utazásra."

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr786184046

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabi DMC · http://delorean.blog.hu 2014.05.20. 14:17:59

A Men in black 3. részében volt egy jelenet, ahol az indítóállvány drótköteles mentőrendszerét használták. Ha jól sejtem, ezen kívül soha senki más :)

Begérke 2014.05.20. 15:14:53

Baromi jó ez a blog, nagyon hálás vagyok a fordításért, de miért kell az asztronauta szót következetesen nagy a-val írni? Nagyon zavar és helytelen is...

MoonShot 2014.05.20. 16:26:48

@Begérke: Az eredetiben is így használják, nagy kezdőbetűvel: "the Astronaut".