Viharos kezdet

 2013.01.24. 21:30

Deke_cover.jpgA Gemini-program viharosan indult. Egyik hurrikán érte a másikat, emiatt az egyik start negyedévet csúszott, a rakétát először körbedeszkázták, majd egy hangárba menekítették. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:

"1964. késő tavaszán és nyarán egyre közelebb kerültünk egy emberes Gemini-küldetés startjához. A GT-2, az ember nélküli szuborbitális repülés még mindig függőben volt. Az általunk felvázolt ideális kiképzési ütemterv – ami sosem a terv szerint alakult, inkább egyfajta sorvezető szerepét töltötte be – szerint huszonnégy  héten, durván hat hónapon belül készen kell állnia egy legénységnek a repülésre. Így aztán július 27-én bejelentettük a GT-4 legénységét: McDivittet és White-ot, valamint a Borman-Lovell párosból álló tartaléklegénységet.

Az időjárás vetett visza minket a leginkább. A Gemini második Titan hordozórakétáját, a GLV-2-est, 1964 július 14-én állították a 19-es indítóállásra. Egy hónap múlva vihar söpört végig a Cape-en, az indítóállásba belecsapott a villám. (Az űrhajó ekkor még nem érkezett meg a McDonnelltől. Igazság szerint már késésben volt.) Az ellenőrzés pár napig eltartott.
A vihar után két héttel a Cleo hurrikán jött túl közel. A biztonság kedvéért a második rakétafokozatot leszerelték, és egy raktárba szállították. Az első fokozatot pedig körbedeszkázták, és az indítóálláson maradt. Az összeszerelés csak még tovább növelte a csúszást.

A szeptember 8-i előrejelzés szerint egy másik hurrikán, a Dora, kapja majd pont telibe a Cape-et. Ezúttal mindkét rakétafokozatot biztonságba menekítették az indítóállásról, és egy hangárba szállították. Dora végül elkanyarodott .. de még mielőtt a Titant ismét össze lehetett volna szerelni,már érkezett is az Ethel hurrikán. Végül csak szeptember 14-én került vissza a GLV-2 az indítóállásra. A kettes számú Gemini űrhajó az ellenőrzésekre szánt hónapban futott be. (November 5-én került csak a hordozórakéta tetejére.) Kizárt dolog volt, hogy a GT-3, Grissommal és Younggal a fedélzetén még az évvége előtt felszálljon.

Amikor a Gemini-program lendületet vett, egy háromszáz embert foglalkoztató igazgatóság élén találtam magam. Többek között a Repülőgép Üzemeltetés is hozzám tartozott, amit egy NASA-pilóta, bizonyos Joe Algranti vezetett. Az asztronauta hivatalnál dolgozó két tucat, aktív állományú pilóta folytán egy teljes gépszázadra volt szükségünk, mivel az asztronautáknak nem csak, hogy gyorsan át kellett szelniük az országot, de repülési tudásukat is karban kellett tartaniuk.

Eredetileg T-33-asokkal és F-102-esekkel voltunk felvértezve, valamint egy Gulfstream-mel, amit a NASA még korábban vásárolt a cégvezetők utazásaira. Walt Williams úgy döntött, hogy saját nagyteljesítményű madárkák után kellene néznünk. Végül az F-4 Phantom és a T-38 Talon maradt versenyben, de a T-38-as mellett tettük le a voksunkat: ez egy oktatógép volt, és egy harci vadászgépnél talán egy árnyalattal jobban megfelelt az igényeinknek. Ráadásul, olcsóbb is volt.
A Légierő 1964 elején öt T-38-ast adott részünkre kölcsön, az eredetileg megrendelt tizenöt példány leszállításáig. (Később újabb tízet rendeltünk, így csak T-38-asokból huszonöt gépből álló flottánk volt.) Emellett egy KC-135-össel és két WB-57-es is rendelkeztünk.

Egy másik részleg a Legénység-támogató egység (Flight Crew Support) volt, ami Warren North asztala. A projektek támogatásáért, a legénységi szállásokért, a küldetés-üzemeltetésért felelős irodák kaptak itt helyet, de a biztonsági szervezet, a szimulátorok, valamint a küldetéstervezés is itt tevékenykedett.
Végül pedig ott volt az Al Shepard által vezetett Asztronauta Hivatal: huszonhat srác dolgozott a keze alatt, ilyenformán:
A Gemini-részlegnél Gus Grissom volt a főnök (ő volt a program első legénységének a parancsnoka). Ide tartozott a Grissom-Young, Schirra-Stafford, McDivitt-White és Borman-Lovell páros is. Scott Carpenter különleges feladatot kapott: ő volt az összekötő a Haditengerészettel, abban a projektben, amiből később a SeaLab lett.
Aztán ott volt az Apollo-részleg, Gordo Cooperrel az élén. Cooper alá Conrad, Anders, Cernan, Chaffee, Cunningham, Eisele, Freeman, Gordon és Schweickart tartozott. Cooper és Conrad kivételével, akik a GT-5-re voltak kijelölve, úgy számoltam, hogy ezek srácok lesznek Apollo-pilóták, bár némelyikük végül a Gemininél találta magát.
Aztán ott volt az üzemeltetési és a képzési csoport, Neil Armstrong irányításával. See, Aldrin, Bassett, Bean, Collins, Scott és Williams dolgoztak neki. Ők voltak az összekötő emberek a gyorsítórakétákkal, mentőrendszerekkel, az űrhajó útját a Földről megfigyelő hálózattal, a kommunikációval és a szimulátorokkal kapcsolatos ügyekben. Első körben ők kerülhettek a következő Gemini-legénységekbe."

65170_517094048310700_443657339_n.jpgTámogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr915041947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.