Deke_cover.jpgA hatvanas évek elején elvben már eldőlt ki száll majd le a Holdra: a berepülő pilóta múlttal rendelkező asztronauták például nagyobb eséllyel vehettek részt a nagyobb kihívást jelentő küldetéseken. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:

"A tizennégy új asztronauta nevének bejelentése és 1964. január elsejei munkába állásuk közt eltelt időben megérkezett a központtól az első megszorítócsomag.
Az Apollo és a Saturn fejlesztése ugyanis nagyon elhúzódott. Különösen Wernher von Braun gyermekére, a Saturn rakétára volt ez igaz. Von Braun ugyanis nagy hangsúlyt fektetett a módszeres megközelítésre: először csak egy működő első rakétafokozattal és működésképtelen felsőbb fokozatokkal teszteljük a rakétát. Amikor meggyőződünk arról, hogy az első működik, adjuk hozzá az immár működőképessé tett második rakétafokozatot is. Majd a harmadikat, és csak ezután gondolhatunk arra, hogy egy emberes űrhajó kerüljön a tetejére. Ez kiváló ötlet, ha nem lettünk volna határidőhöz kötve. Minket viszont szorított az idő.

Jim Webb George Müllert 1963 októberében hívta át a Space Technology Labs-től, hogy ő felügyelje az emberes űrrepülési programot. Még két hete sem dolgozott nálunk, amikor von Braun ütemezését látva kijelentette: nem fog menni. Azt javasolta, hogy mindent egyszerre teszteljünk, és az összes, nem kardinális dolgot tegyük félre, beleértve például a Saturn I rakétát is. Ezzel négy, emberes Apollo-repülés egy csapásra fölöslegessé is vált.

Ez igazolt engem. 1964. elején elég jól átláttam, hogy legalább tíz Gemini, és nyolc Apollo-legénység kiválasztására és kiképzésére lesz szükség, mielőtt a holdraszállásra sor kerülne. Az én dolgom az volt, hogy legyen kikből választani; legyenek olyan srácok, akik az űrrandevú és a dokkolás, az űrséta terén kellő tapasztalattal rendelkeznek, de ez még jóval azelőtt volt, hogy tudtam volna, melyik lesz közülük az a három, aki megkísérelheti az első holdraszállást. Pár irányelvet meg is fogalmaztam magamnak:

  1. Az, hogy valaki a NASA-hoz került, egyben azt is jelentette, hogy akármelyik küldetésen részt vehet. Azaz, ha felvettem egy srácot, és velünk maradt, akkor járt neki egy űrrepülés.
  2. Egyesek azonban a többieknél alkalmasabbak adott küldetések meghatározott feladataira. Tehát a parancsnoki, vezetői tapasztalattal vagy berepülő pilóta múlttal rendelkező asztronauták nagyobb eséllyel vehettek részt a nagyobb kihívást jelentő küldetéseken.
  3. Megpróbáltam személyes adottságaik és lehetőség szerint hasonló természetük alapján összeállítani adott küldetések legénységét. Utóbbira azonban közel sem fektettem akkora hangsúlyt, mint azt sokan gondolták: szükségtelen volt. A csoportból mindenki tehetséges és motivált volt, máskülönben nem lehettek volna asztronauták. Épp ezért feltételezhető volt, hogy mindenki mindenkivel elboldogul, akárkivel kerüljön is egy legénységbe. Másrészről viszont mindenki életét megkönnyíti, ha egymásnak szimpatikus emberekből áll egy-egy legénység, sőt, még némi mókára is alkalmat adott.
  4. Folyamatosan szem előtt tartottam a jövőbeli elvárásokat és kiképzéseket. Ha azt akartam, hogy valaki a Gemini-program egy adott küldetésén repüljön, azt is végig kellett gondolnom, hogy ez mennyiben érinti majd az Apollo-t. Tehát egy hosszútávú koncepcióm volt, amit rendszeresen csiszoltam.
  5. Összességében – balesetekkel és visszavonulással együtt – évente tíz százalékos lemorzsolódási aránnyal számoltam. (Ez 1963-ban egy teljesen légből kapott tipp volt, de az idő végül igazolta.)


A Mercury-s csoportból Al Shepard, Gus Grissom és Wally Schirra volt még velünk. John Glenn 1964. januárjában készült visszavonulni, Scott Carpenter pedig vállalhatatlan volt a vezetés számára. Gordo Cooper neve is kérdőjeles volt.
Aztán ott volt az 1962-es csoportból a kilenc srác is: Armstrong, Borman, Conrad, Lovell, McDivitt, See, Stafford, White és Young. Az 1963-ban kiválasztott tizennégy újonc akkoriban még épphogy megkezdte kiképzését, és csak az év hátralevő részében lehetett őket legénységekbe válogatni."

65170_517094048310700_443657339_n.jpgTámogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr815030852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.