Dr. Asztronauta

 2013.01.18. 16:00

Deke_cover.jpgAz 1963 végén a NASA-hoz felvett asztronauták között atomenergetikai mérnök is akadt, Buzz Aldrin pedig doktori fokozattal rendelkezett. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:

"1963. október 14-én hoztuk nyilvánosságra az asztronauták harmadik csoportjának névsorát:

Edwin E. „Buzz” Aldrin, Jr. őrnagy, Légierő
William A. Anders százados, Légierő
Charles A. Bassett II százados, Légierő
Alan L. Bean százados, Haditengerészet
Eugene A. Cernan százados, Haditengerészet
Roger B. Chaffee százados, Haditengerészet
Michael Collins százados, Légierő
R. Walter Cunningham
Donn F. Eisele százados, Légierő
Theodore C. Freeman százados, Légierő
Richard F. Gordon, Jr. őrnagy, Haditengerészet
Russel L. Schweickart
David R. Scott százados, Légierő
Clifton C. Williams, Jr. százados, Tengerészgyalogság

Heten a Légierőtől, négyen a Haditengerészettől, egy ember pedig a Tengerészgyalogságtól érkezett, és két civil is volt köztük. Nyolcan berepülő pilóták voltak – Bassett, Bean, Collins, Eisele, Freeman, Gordon, Scott és Williams. A többiek között akadtak haditengerész pilóták (Cernan és Chaffee), a Légierő állományába tartozó pilóták, akik mérnökként ténykedtek (Aldrin és Anders), illetve voltak köztük korábban leszerelt katonai pilóták, akik kutatómunkára adták a fejüket (Cunningham és Schweickart).

Bizonyos mértékben ez a harmadik csoport kettőnek tekinthető – voltak a berepülő pilóta tapasztalattal rendelkezők, meg a többiek. A küldetések legénységét úgy próbáltam összeállítani, hogy az Apolloba átvezető Gemini-program utolsó küldetéseit kapják meg a berepülő pilóták a jóval gyakorlatiasabb feladatok miatt. Később, a jövőbeli Apollo-küldetéseken belőlük lehetnének a parancsnoki egység pilótái, mivel ők egyedül is repülnek majd.

A mérnöki és kutató vénával rendelkező srácok is esélyt kaptak, ők inkább a fejlesztések terén bontakozhattak ki. Aldrin az űrrandevúkkal kapcsolatban írta doktoriját, így adta magát, hogy a Gemini-program fejlesztésében vegye ki a részét. Anders [ld. a képen] atomenergetikai mérnök volt, épp ezért ésszerűnek tűnt, ha az Apollo-programba kerül, ahol biztosan felmerülnek majd a Holdra utazó legénységet érő sugárzással kapcsolatos problémák.tumblr_mc1m2jG1ty1ql9k3fo1_1280.jpg
1963. végén a Gemini-program még mindig képtelen volt elszakadni a földtől. Ekkoriban a magasabb szinteken változott a táncrend. Brainerd Holmes, az emberes űrrepülés felelőse júniusban kilépett egy Webb-bel folytatott hatalmi huzavonát követően. (Holmes szabadabb kezet akart kapni az Apollo-programban, mint amit Webb szánt neki.) Őt George Müller követte, aki aztán megkapta azt a jogkört, amit korábban Holmes akart magának tudni.

Holmes helyettese egy okos, fiatal srác volt a Bell Labs és a TRW részéről, Joseph Shea-nek hívták. Müller Sheat Houstonba akarta küldeni, hogy ő felügyelje az Apollo Spacecraft Program Office-t (ASPO), Shea azonban ezt mindaddig nem akarta elfogadni, amíg Walt Williams is ott van.
Így aztán Williams a NASA központjába került vissza: Shea Houstonba érkezett az ASPO élére, és George Low váltotta Williamst az Emberes Űrhajó Központ igazgatóhelyettesi székében. Müller Samuel Phillips vezérőrnagyot hívta át a központba a Légierő Minuteman programjából, és az Apollo irányításával bízta meg … az így összeállt csapat juttatott el minket a Holdra.

1963 nagy részében az asztronauta hivatal továbbra is közvetlenül Gilruthnak tartozott beszámolási kötelezettséggel Jim Elms-en, Gilruth helyettesén keresztül. Egy nap megkérdezték, hogy nem szeretném-e magamra vállalni a küldetések legénységével kapcsolatos összes feladatkört, és nem lennék-e a központ igazgatóhelyettese. (Voltak ugyanis nézeteltérések egyes asztronauták és azok között, akik feladata épp az lett volna, hogy mindenben segítsék őket, így egyes dolgok nem haladtak.)

A repülőgép üzemeltetésnél is kaotikus állapotok voltak: ők egyfelől nekem számoltak be (hogy nyomon követhessem, ki, milyen repülővel repül, és hova), másrészt Northnak (aki az üzemanyag-vételezést és a bérek kifizetését intézte). A NASA nem rendelkezett saját gépekkel – a T-33-asokat és az F-102-eseket az egyes katonai szolgálatoktól kölcsönözte –, és nyilvánvaló volt, hogy ezen változtatni kell.
 
Így 1963 októberében engem neveztek ki a korábban Flight Crew Operations nevet viselő szervezet igazgatóhelyettesévé, ami három részlegből állt. Az egyiket North felügyelte, ebből lett a Flight Crew Support Division. A másik az Aircraft Operations Group volt, amit Joseph Algranti vezetett, és Bud Ream volt a helyettese. A harmadik egység pedig az asztronauta hivatal (Astronaut Office) volt, amit továbbra is én irányítottam, mivel senki mást nem találtam erre a feladatra.
Újdonsült munkahelyemen, az Emberes Űrhajó Központon belül működött a mérnöki igazgatóság (Max Faget), az élettani részleg (Charles Berry) és a repülésirányítás (Christopher Kraft). Emellett természetesen volt még egy sor másik egység is, például a személyzeti-, az igazgatási-, az egyes létesítmények építését, illetve a szerződéskötéseket felügyelő részleg, nem is szólva a Mercury-, a Gemini- és az Apollo-program irodáiról. És mindez az Emberes Űrhajó Központnál, Houstonban volt.
Max-szel, Chuck-kal és Chris-szel álltam napi kapcsolatban, együtt döntöttünk a részletkérdések többségében."

65170_517094048310700_443657339_n.jpgTámogasd legalább egy lájkkal a Google által szponzorált Lunar X PRIZE verseny egyetlen magyar csapatát! Már csak 22 másik - köztük jó pár amerikai - csapattal állnak versenyben. Rájuk fér a bátorítás!

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr65025644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.