Égi macsó

 2013.01.14. 13:30

Deke_cover.jpgKét nappal az űrhajó startja előtt az asztronauta poénból áthúzott az indítóállás fölött egy vadászgéppel. Nem sokon múlt, hogy nem rúgták ki. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amit ezen a blogon fordítunk magyarra; Deke a hatvanas évek elején lett az asztronauták főnöke:

"Mivel Gordo több mint egy napig lesz földkörüli pályán, nagy fejtörést okozott az a tény, hogy a Mercury Irányítóközpontból nem lehet majd vele állandó kapcsolatban maradni. Természetesen, minden keringés alkalmával volt olyan pillanat, amikor szünetelt az összeköttetés: amíg az űrhajó az egyik földi megfigyelőállomás körzetéből átért a másikba, de ezek általában csak pár percig tartottak. Gordot azonban a tizedik és a tizennegyedik keringés között teljesen elvesztenénk szem elől. Így két további, megfigyelő-állomásként funkcionáló hajóval kellett a flottát kibővíteni.

Az egyik aggodalmunk az volt, hogy amennyiben valamilyen probléma adódna odafenn, Gordo-nak nem csak, hogy egyedül kellene kivágni magát a slamasztikából, de nem is találnánk rá könnyűszerrel, ha vészhelyzet miatt esetleg előbb kellene visszatérnie a földre. Végül minden földkörüli keringéséhez kijelöltünk egy elsődleges leszállóhelyet – és nagyon reméltük, hogy nem lesz rájuk szükség. Gordon_Cooper_Jr._-_cropped.jpg
Bár azt gondoltuk, hogy tanultunk Scott küldetéséből, ennek ellenére Gordo repülését is telezsúfolták mindenféle kísérlettel, beleértve azt az átkozott ballont és egy TV-kamerát is. Ezt azzal indokolták, hogy neki több ideje lesz ilyesmikre.
Gordo lesz az első amerikai asztronauta, aki az űrben eszik és alszik is. Mivel a küldetést pár óránál hosszabbra tervezték, az ő küldetése lesz az első, ami a repülésirányítás részéről éjjel-nappali szolgálatot követelt. Chris Kraft, volt mindezidáig az egyetlen repülési igazgató, de most rájött arra, hogy segítségre van szüksége. Ő lett a vörös műszak igazgatója, és John Hodge, a NASA-hoz még 1959-ben átigazolt egyik kanadai mérnök vezette a kék műszakosokat. Chris olyan jól kiképezte a srácokat, hogy egyáltalán nem számított, ki ül a konzolnál.

Aztán ott voltak a szokásos késések is. Gordo Atlas-rakétáját vissza kellett küldeni januárban a gyárba egy elektromos vezetékekkel kapcsolatos probléma miatt. Gordo nyugodtan vette ezeket az akadályokat. Mindig is kiváló pilóta volt, aki sosem tépelődött a múltbéli dolgokon. Űrhajóját Faith 7-nek (Hit Hetes) keresztelte, amivel egy-két kellemetlen pillanatot okozott a főhadiszálláson. (Mi lesz, ha valami rosszul sül el? Szinte már maguk előtt látták a főcímeket: „A NASA elvesztette a „Hitét””)

Más hangok – Walt Williams

"Épp a Cape-en voltunk pár nappal az MA-9 startja előtt, amikor valaki egy F-102-essel átrepesztett fölöttünk: még a föld is beleremegett. Nos, arrafelé nem volt annyi F-102-es, így elég erős volt a sejtésem a gép pilótáját illetően: nyilván Gordo az. Felhívtam Deke-t a legénységi szálláson. „Szerintem, ez a mi fiunk.” „Tudom” – mondta, majd ordibálni kezdett: „Most ért fölénk.” A móka az móka, de két nappal a start előtt, ez nem tűnt túl bölcs húzásnak Gordo részéről. Nagyon bennem volt, hogy űrrepülését a következő pillanatban Shepard kapja meg, és Deke-nek ezt meg is mondtam. „Megmondom, mit csináljunk” – felelte. „Hagyjuk, hadd főjön egy kicsit a levében.”

Rendben, a lényeg, hogy átmenjen az üzenet. Így aztán Deke már várta Gordot, és elmondta neki, hogy Walt Williams azt a srácot keresi, aki az imént elhúzott a Cape felett, de akárki is volt, soha többet nem fog repülni. Ezzel pokolian ráijesztett Gordora, mivel Gordo pontosan tudta, hogy seperc alatt Shepardnak adnám a küldetést.
Aznap este a hét asztronautával közösen elmentünk vacsorázni. Wally nem tagadta meg önmagát: vicceket mesélt. Mindenki jól érezte magát – és ott volt Gordo, aki magába roskadva üldögélt az asztalnál, és próbált láthatatlanná válni, különösen akkor, amikor elkezdtem arról a vakmerő pilótáról beszélni, aki volt annyira ostoba, hogy átrepesszen a Cape fölött. Természetesen, Gordo nagyszerű küldetést teljesített, főképp a végefelé, amikor kezdtek a dolgok szétcsúszni. De attól még szüksége volt erre a leckére.""

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr165017468

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.