Stafford, a kivételezett

 2013.01.03. 13:30

Deke_cover.jpgEgyetlen asztronauta miatt engedélyezte a NASA, hogy a jelentkezők magasabbak legyenek: a legényt Tom Staffordnak hívták. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Augusztus közepén az oroszok ismét akcióba léptek. Tizenegyedikén indították útnak a Vosztok 3-at Adrian Nyikolajev kozmonautával a fedélzeten. Mindenki arra számított, hogy ez Tyitovénál hosszabb repülés lesz, bár senki nem értette, hogy miért vártak ezzel egy évet. A lapok tele voltak találgatásokkal: valamilyen látványos dologra kerül sor.

Ezt támasztotta alá, hogy másnap a Vosztok 4 Pavel Popovics kozmonautával is útnak indult. Mivel senki nem tudta, hogy a pokolba nézi ki egyáltalán a Vosztok, még kevésbé, hogy mire képes, azt vártuk, hogy a Vosztok 3 és a 4 valamiféle űrrandevúra készül … talán még dokkolnak is egymással. Ha igen, az azt jelentette volna, hogy az oroszok tényleg alaposan előttünk járnak holdprogramjukkal.
Űrrandevúra azonban nem került sor. A küldetés során voltak pillanatok, amikor Nyikolajev és Popovics láthatták egymás űrhajóját, de csak mérföldekről. Nem tudtak közelebb manőverezni egymáshoz.
Ugyanakkor Nyikolajev négy napig maradt fenn – többet bármelyik Mercury-repülések időtartamánál; Popovics pedig három napig. Még mindig jóval előttünk jártak.

1961-ben, Al Shepard repülése előtt, a NASA már figyelmeztette a fegyveres erőket, hogy több asztronautára lesz szükség, így azok a bizonyos fogaskerekek megmoccantak. A Légierőnek és a Haditengerészetnek is voltak jelöltjei, akik valamilyen orvosi vizsgálaton is részt vettek. A két haderőnem egyike sem tett azonban valódi erőfeszítést az ügy érdekében – mindössze egy névsor készült. Ezen a ponton vettem kézbe a dolgokat.

Összeállítottam egy kritériumrendszert, hogy a legkevesebb vesződséggel juthassak képzett emberekhez. A Mercury-asztronautákra vonatkozó feltételek némelyikén az 1962-es csoport esetében változtattunk: mivel a Gemini és az Apollo űrhajó valamivel nagyobb volt a Mercury-nál, egységesen 182 centiméternél húztuk meg a határt – máskülönben elvesztettük volna Tom Staffordot. Lehetővé tettük, hogy biológiai tudományokban szerzett diplomával is pályázhassanak a jelentkezők. Mindössze egyetlen feltételen szigorítottunk: a korhatárt negyven évről harmincötre szállítottuk le; a Mercury esetében ugyanis még olyan programhoz kerestünk embereket, ami a tervek szerint három éven belül véget is ér.

Tudtuk, hogy az Apollo alsó hangon is eltart egészen 1970-ig. Mielőtt felvennénk bárkit is, mindenképp meg akartam interjúvolni a jelentkezők főnökét, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy minden jelentkező hozzon ajánlólevelet munkahelyi vezetőjétől.
Úgy számoltam, hogy mintegy tíz új asztronautára lesz szükség a Gemini-program és az első Apollos küldetés legénységének összeállításához, de tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy egy vagy két éven belül újabb toborzásra is sort kell keríteni.

Az asztronauták új csoportjába nem csak katonai berepülői pilóták jelentkezhettek: most, első alkalommal pályázhattak civilek is. 1962. áprilisában kezdtük meg hivatalosan is a toborzást, és a június elsejei határidőig 253-an jelentkezés futott be hozzám. Kiértékeltük ezeket, majd egy szűkebb csoportot egy viszonylag gyors orvosi vizsgálatnak vetettünk alá a San Antonio-i Brooks Légibázison. Közülük végül harminchármat hívtunk be Houstonba egy interjúra – tizenhármat a Haditengerészettől, kilencet a Légierőtől, ötöt a Tengerészgyalogságtól, rajtuk kívül pedig hat civilt. Én vezettem a jelentkezőket meghallgató bizottságot, aminek rajtam kívül Al Shepard és Warren North volt még a tagja.

Őszintén szólva, megtehettem volna, hogy leporolom a Lovelace Klinikán és Wright-Pattersonban még 1959-ben végzett vizsgálatok utolsó fordulójában kiesettek aktáit, és felvehettem volna őket. Örülök, hogy nem így tettünk, mivel az asztronauták második csoportja valószínűleg közel s távol a valaha volt legjobb összeállítás volt. Összesen kilencen voltak a csoportban:

Neil A. Armstrong, Frank Borman őrmester (Légierő), Charles Conrad százados, (Haditengerészet), James A. Lovell, Jr. őrnagy, (Haditengerészet), James A. McDivitt százados (Légierő), Elliot M. See, Jr., Thomas P. Stafford százados (Légierő), Edward H. White II százados (Légierő), John W. Young százados, (Haditengerészet)"

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr164995054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.