John Glenn, a fúrógép

 2012.11.30. 12:00

Deke_cover.jpgMindenki arra számított, hogy John Glenn repül első amerikaiként a világűrbe. Nagy volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy mégsem. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"1960. végén Gilruth arra kért minket, hogy értékeljük másik hat társunkat aszerint, hogy mennyire tartjuk őket alkalmasnak az első emberes Mercury-Redstone küldetésre. Nem hiszem, hogy Gilruth tényleg a mi kezünkbe adta a döntést, szerintem mindössze arra volt kíváncsi, hogy vajon egyetértünk-e majd a döntésével.

Azt viszont tudom, hogy John Glennt nem nagyon érdekelte a csoporton belüli szavazás eredménye. Bizonyos esetekben, a magánéletünktől kezdve a műszaki kérdéseken át, sosem volt konszenzus a csoportban: általában John és Scott képviselte az egyik álláspontot, mi, többiek, pedig a másikat. John egyértelmű befutónak tekinthette magát, legalábbis, a közvélemény szerint. Mindenkivel lelkesen együttműködött, az orvosoktól kezdve a Life magazin riporteréig. Arra gondolt, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy ő repüljön elsőként, feltéve, hogy odafent döntik el, ki kapja a küldetést. Rosszul gondolta. Nos, ez nem az utolsó eset volt, amikor John úgy esett neki valaminek, hogy előtte nem mérte fel az erőviszonyokat.

1961. január 20-án, egy nappal John F. Kennedy elnöki beiktatása előtt, Bob Gilruth behívott minket Langley-i irodájába, hogy megmondja, melyikünké lesz az első Mercury-Redstone repülés. A döntés, mint mondta, a csoportértékeléseken, a kiképzőtisztek véleményén és saját mérlegelésén múlt. Al Shepard kapta az MR-3-at, Gus Grissom az MR-4-et. John Glenn pedig kettejük tartaléka lett.

1959. augusztusában derült fény egészségügyi problémámra, mintegy négy hónappal azután, hogy munkába álltunk, ezért aztán magamban igen gyorsan kikövetkeztettem, hogy halvány reményem sincs arra, hogy én repüljek közülünk elsőként. Túl sok idegeskedéssel járt volna. Emellett, biztosak voltunk abban, hogy amúgysem lesz nagy felhajtás körülötte. Tévedtünk. Nagyon örültem, hogy Al kapta az első küldetést, és, hogy Gus is repülhet.
Ez letudva. Gilruth volt a legbecsületesebb, legegyenesebb fickó, akivel valaha találkoztam. Ha ő úgy ítélte meg, hogy Al-nek kell elsőként repülnie, akkor eszembe sem jutott megkérdőjelezni döntését.

De aztán a sajtó felvetette, hogy már kiválasztották az űrbe elsőként repülő amerikait, vagy legalábbis nemsokára kiválasztják. És mindenki John Glennre számított. Biztos vagyok abban, hogy halálra idegesítette, amikor az emberek odasompolyogtak hozzá, és gratuláltak neki. Mivel nyilvánosan még nem jelentették be a végeredményt, John úgy érezte, ideje változtatni a dolgokon. Nem tudom, pontosan mit csinált, vagy kivel beszélt, de az egyértelmű volt számunkra, hogy Gilruth döntését meg akarja változtatni. Beindult a fúrógép. Engem csöppet sem érdekelt: a magam részéről én Cape-re utaztam, hogy vadászgépből megfigyeljem a Mercury-Atlas 2 repülését a startot követően.
 
De ekkor a NASA előrántotta az adu-ászt. Február 20-án – egy hónappal a tényleges döntés után - bejelentették, hogy Glenn, Grissom és Shepard számíthat arra, hogy megkapja a Mercury-Redstone első emberes repülését. Azt viszont egy szóval sem említették, hogy ezt már Shepard megkapta! A neveket ABC-sorrendben adták meg, és azt állították, hogy csak a start napján dől el, melyikük repül majd.
Május 2-ig titokban is tartották, amikor az első komoly startkísérletre sor került, és mindenki láthatta, ahogy Al Shepard sétál a Redstone-hoz, nem pedig John Glenn.
Természetesen, a bennfentesek közül mindenki tudta, hogy Shepard repül az elsővel, Gus a másodikkal, Glenn pedig a harmadikkal. Hiszen ők döntöttek így.

A három srácot aztán külön kezdték kezelni négyünktől, mintha csak egy másik csoportba tartoznának: hiszen ők már kaptak egy konkrét küldetést is, velünk ellentétben. Szerintem a Life magazin volt az, amelyik megkavarta a szart azzal, hogy Arany Csapatot (Glenn, Grissom és Shepard), valamint Vörös Csapatot (ebbe tartoztunk, mi többiek) emlegetett. Pár nappal a bejelentés után Wally-nek, Scott-nak, Gordo-nak és nekem egy külön sajtótájékoztatón kellett részt vennünk a Patrick Légibázison, amikor mindenkit biztosítottunk arról, hogy a döntés miatt nem estünk depresszióba, vagy bármi másba.
Nem voltunk depressziósak: ki sem láttunk a munkából."

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr134939323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.