Embert az Űrbe!

 2012.10.29. 09:00

Deke_cover.jpgAzt mindenki tudta, hogy az oroszok egy interkontinentális ballisztikus rakétát tesztelnek. Azt viszont senki nem tudta, hogy mire készülnek. Az alábbiakban részletet közlünk Deke Slayton "DEKE!" című könyvéből, amiből ezen a blogon fordítunk részleteket magyarra:

"Sok más mellett az űrverseny is kezdett kibontakozni az Edwards Légibázison eltöltött időm alatt. Leugrottam Los Angelesbe a Kísérleti Berepülő Pilóták Társaságának egyik találkozójára, ahova valaki azzal a hírrel állított be, hogy az oroszok egy Szputnyik nevű műholdat bocsátottak fel.

Abban nem volt semmi titok, hogy az oroszok egy interkontinentális ballisztikus rakétát tesztelnek, az újságokból ezt eddig is tudni lehetett. Azt viszont senki nem tudta, hogy mire készülnek. Egyesek a Légierőnél előálltak a Embert-az-Űrbe-de-Mielőbb elnevezésű projekttel [Project Man-in-Space-Soonest, Project MISS], ami gyakorlatilag abból állt, hogy bedugunk egy embert az egyik Atlas rakéta orrkúpjába, és kilőjük az űrbe. Ez számomra inkább egy kaszkadőr-mutatványnak tűnt, semmi többnek.

Az akkoriban a North American által fejlesztett X-15 rakétarepülő ennél ígéretesebbnek tűnt. A program a N.A.C.A. és a Légierő közös programja volt, némi haditengerészeti közreműködéssel; célja a minimum nyolcvan kilométeres magasság és a hangsebesség ötszörösének elérése volt. Ha az űrbe akarunk menni, ezt az utat kell követnünk.

1958. áprilisában a repüléstesztelési csoport egy új ágazattal, az „emberes űrhajó” szekcióval bővült. Ivan Kincheloe, Bob White és Bob Rushworth kerültek ide.
Kincheloe repülte az X-2-est, emiatt ő lett az X-15 főpilótája. Egyértelmű volt, hogy őt valaki a Légierő nagyon magas köreiből kiválasztotta arra, hogy elsőként menjen a világűrbe. Kinch jó pilóta volt, de azért akadtak nála nagyobb varázslók is. Viszont a koreai háború ásza volt, és sokakat ismert a Légierő magas beosztású vezetői közül. Ezen kívül jó politikai érzékkel és közvetlen személyiséggel is rendelkezett. Így ő lett az igazi aranyfiú.

Sajnos, pár hónappal később, 1958. július 26-án Kincheloe épp egy F-104-essel szállt fel az Edwardsról egy gyakorlat keretében: Lou Schalkot kellett üldöznie. Kinch 104-ese kigyulladt mielőtt még elérhette volna a hatszáz méteres magasságot. Mivel a 104-es a katapultülést lefelé lőtte ki, ezért a katapultálás előtt meg kellett fordulnia a géppel, de ekkor már túl alacsonyan volt, és ernyője nem tudott teljesen kinyílni.

Bob White vette át az X-15-öst, én pedig ekkor kaptam meg az 105-öst tesztelésre. Így az elkövetkező pár hónapban rengeteg dolgom akadt, és nem értem rá túl sokat foglalkozni a szputnyikokkal, vagy azzal, hogy mi történik a Project MISS-szel.
1959. januárjában aztán egy szép napon lezárt borítékban bizalmas parancsot kaptam: Washington DC-be rendeltek egy titkos eligazításra."

A bejegyzés trackback címe:

https://deke.blog.hu/api/trackback/id/tr344874920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.